Álmomban sem gondoltam volna, hogy Székesfehérvár - mely egyben szülővárosom és lakhelyem - ilyen hatalmas meglepetést tud okozni egy rejtett alkotásával. A napokban akadt meg a szemem egy fényképen, egészen pontosan a háttérben lévő domborművön. A képet a városban már több, mint fél évszázada működő Alumíniumipari Múzeum osztotta meg Facebook oldalán. Telefon után nyúltam és tárcsáztam a múzeum számát. A vonal túlsó végén Kelemen Kristóf jelentkezett be, aki bemutatkozásomat követően nagyon segítőkész volt. Pár pillanat múlva már landolt is egy fotó az alkotásról email fiókomban. Ez alapján azonban még nem sikerült megfejtenem az alkotóját, alig vártam, hogy személyesen eljussak a múzeumba.

A "sorsszerű véletlen" ismét fura játékot játszott velem. Épp a Zombori úton egy sporteseményre volt meghívásunk, gondoltam összekapcsolom a kellemest a hasznossal. Csontos Zsuzsa, az Alumíniumipari Múzeum munkatársa az esős szombati nap ellenére készséggel állt rendelkezésemre a helyszínen. Mivel a fénykép alapján nem sikerült beazonosítanunk az alkotót, bíztam benne, hogy találunk rajta szignót. Hatalmas szerencsére a jobb alsó sarokban olvasható: Szekeres K. A keresztnév már automatikusan beugrott, az alkotója nem más, mint Szekeres Károly keramikus. KMML-ben (Kortárs Magyar Művészeti Lexikon) rákerestem, de nincs felsorolva köztéri alkotásai között. Ettől függetlenül elkezdett halványan derengeni, hogy évekkel ezelőtt valamilyen alkotást beírtam Szekeres Károlytól a kutatandó Excel-táblázatomba. Végül otthon belemerültem az archív újságcikkekbe és összeállt a kép.

A Bauxitkutató Vállalatot 1955. január 1-jén alapították. Közel 45 éven keresztül működött, a rendszerváltást követően Geoprospect Kft. néven folytatta a tevékenységét, egészen 1995-ig, amikor jogutód nélkül megszűnt. ^[1] Balatonalmádiban 2016. szeptember 3-án - bányásznapon - megnyílt a Bauxitkutató Vállalat emlékkiállítása, ahol a megnyitó beszédben elhangzott, hogyan is lett a vállalat székhelye a Balaton-parti település.

"A magyar fél először Veszprémet nézte ki a Magyar-Orosz Bauxit-expedíció központjának. De ez csak addig tartott, amíg az orosz küldöttséggel nyitott platós autón Almádi felé ereszkedve a dombon kinyílt a horizont, és ahogy ők ezt meglátták, azt mondták, „ A kutató expedíció központja márpedig itt lesz!""^[2]

A Bauxitkutató Vállalat alapításának 25. évfordulójára készült el Szekeres Károly Bauxitkutatók című vörösagyagból készült kerámiafala, mely a balatonalmádi székhelyű vállalat ebédlőjébe került. A 15 négyzetméteres műremek a bauxitkutatást, a kőzetvizsgálatot és a laboratóriumi munkát mutatja be. Ahogy fentebb említettem, 1995-ben jogutód nélkül megszűnt a vállalat, azonban az alkotás megmentésre került. Méghozzá nem is akárhol, a világon elsőként megnyílt Alumíniumipari Múzeum lépcsőfeljáróban látható már évtizedek óta.^[3]

Az 1971-ben, a Köfém toronyépületében berendezett ipartörténeti kiállítás sikerét követően úgy döntöttek, hogy egy önálló múzeumot hoznak létre, melyhez a Zombori úton egy 1952-ben felépült emeletes, egykoron munkásszállónak helyt adó épületet biztosítottak. A múzeum célja a bauxitbányászat, a timföldgyártás, az alumíniumkohászat a félgyártmány előállítás és a készárú gyártás megőrzésre méltó szellemi és tárgyi emlékeinek felkutatása, összegyűjtése és bemutatása. Ezen felül további időszaki kiállításoknak ad azóta is folyamatosan otthont a múzeum. ^[4][5][6]

Hálás köszönetem a múzeum munkatársainak Csontos Zsuzsának és Kelemen Kristófnak, nemsokára családdal együtt térünk vissza!

---