Krk kikötőjénél egy kis parkban van felállítva a szobor. Testes, hatalmas mellű nő egy teknőt a fején egyensúlyozva megy mosni(kérdezték is tőlem, honnan veszem, hogy megy és nem jön? - A válasz egyszerű: mert a víz felé tart és nem onnan elfele). Már-már szűrreálisan nagy mellei vannak, amit a turisták előszeretettel simogatnak, teljesen ki vannak fényesedve. Nem véletlen ez az "eltúlzott testiség", hisz ez az alkotó késői munkásságára jellemző volt. Sokak számára megosztó a szobor, hosszabb ideig kell nézni, hogy rájöjjön az ember, hogy van-e rajta ruha...(van) Arca annyira "egyszerűre" van megformázva, hogy öt perc elteltével már nem tudja az ember felidézni a vonásait. Maga a tartása is elképesztő, mert ki az, aki egy böszme nagy bödönnel a fején képes úgy haladni, hogy a két kezét a háta mögött összekulcsolja? A tömörsége ellenére inkább légiesnek hat, mindemellett olyan érzést kelt, hogy: térj ki az utamból. Vitathatatlanul népszerű az alkotás, a kora nyári forgatagban alig tudtam hozzáférni, mert annyian fotózkodtak vele. Mi lehet itt nyáron?
Alkotójáról néhány gondolat:
Marija Ujević Galetović^[1] a horvát figurális szobrászat hagyományának egyik fő folytatója volt, amelyet kortárs és avantgárd koncepciókkal kapcsolt össze. Később kifejezőképességet a fény és az árnyék ritmikus kontrasztjaival, a szobor metafizikai jelentését a színekkel érte el. Az 1980-as években posztmodern szobrokat tervezett. Későbbi munkáiban klasszikus és modern asszociációkkal szintetizálta, szinte kubizmusba hajlóan az eltúlzott testiséget.^[2]
Szent Quirinus, Krk város és a krki egyházmegye védőszentjének, valamint Krk városának napján ünnepélyes keretek között avatták fel a szobrot amelyet Dario Vasilić polgármester leplezett le.^[3]

---