Kunszentmárton Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egyik legszebb városa, járási központ a Hármas-Körös partján. A törökök kivonulása után a község elnéptelenedett, 1717 után telepítették újra a területet. Az alapítók idejövetelük után ideiglenes kápolnát építettek, majd 1722 körül egy kicsi templomot emeltek Szent Márton tiszteletére. A nagy plébánia építése 1745-ben kezdődött, majd pénz híján 1763-1779 között torony nélkül fejezték be a romló állapotú épületet. 1781-1784-között folytatták, és fejezték be az építkezést. Az új templom megáldása 1784. november 11-én, a Szent Márton-búcsú keretében történt. 1909-1910 között oldalhajókkal bővítették, a belső teret felújították, freskókkal, oltárokkal, díszítették. 2005-ben külső tatarozást végeztek a műemléki védelem alatt álló templomon. ^[1]

1903-ban helyi nemesi családok adományából a plébánia két nagyméretű ólomüvegablakot készíttetett a szentély oldalfalába. A bal oldalon Remete Szent Ferenc áll, hosszú bottal a kezében, lábánál a holló kenyérrel a csőrében, bal kezében a tekercseket tartva ábrázolta a művész. A jobb oldalon a sekrestye felett Limai Szent Róza alakja tekint le ránk. A szűziesség jelképével, a bal kezében tartott liliommal áll. Jobb kezében a Krisztus töviskoszorújához hasonló koronával, melyet titokban visel, hogy átérezze az Úr fájdalmát. Mindkét ablakot díszes félköríves keretbe foglalta, háttérben liliomos mintával készítette Ligeti Sándor üvegművész. Az ablakok alján az adományozó neve, a készítés éve, és az alkotói szignó olvasható.

Limai Szent Róza "(Lima, 1586. április 20. – Lima, 1617. augusztus 24.) a domonkos harmadrend tagja, a római katolikus egyház első szentje, aki az Újvilágban született. Egy nehéz ezüstkoronát viselt kis tüskékkel belül, hogy Krisztus töviskoronáját magán hordhassa" ^[2]
Remete Szent Pál, "(227.– 341.) az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit a pálosok szellemi ősként, példaképként tisztelnek." ^[3]

---