És már alaposan benne vagyunk a novemberben, amikor a meghirdetett tervek szerint bezár az idei, hagyományosnak mondható kortárs művészeti alkotások gyűjteménye. Ez (volt?) a harmadik évad, ahova nehezen bár, de sikerült eljutni. Sok élmény gyűlt össze ez alatt az idő alatt.
A nyitás napján zajlott a zsűrizés, amikor a tervezett 13 helyett 14 pályaművet választottak ki. Ők elnyerték a nyilvános bemutatkozás jogát, ok azok, akik november végéig (?) megtekinthetők voltak. Addig pedig különböző rendezvények egészítették ki az alapprogramot.^[1][2]
Sajnos, honlapjuk nem sokat változott az ide év alatt, Facebook oldalukon pedig szinte csak csurrantak-csöppentek az információk.
Az egyik, igen egyéni alkotás a "Törés" címet viseli. Nem más, mint egy szabadtéri tükör, feladata sem több, tükrözi környezetét. Éppen csak a felület egy vonalban élesen megrepedt, a látvány törik, sokszor duplázódik.
Részemről eleinte nehezen találtam meg, hogyan is kell ezt a fotókon visszaadni – mármint úgy, hogy én nem látszódjak a képen. Nem azért, hogy törést okozzak... bár ahogy nézzük.
A mű alkotója az alapgondolatot összegzi a Káli Art Park honlapján:
"A plasztika 2020-ban kezdődő, és azóta is tartó társadalmi, és morális drámákra reflektál (COVID, háború, létbizonytalanság, én-kép csorbulások egyéni és globális szinten is…).
Nagyon egyszerű formanyelv jellemzi a munkámat. Szimbolikáját az általunk legtökéletesebbnek vélt geometrikus alapforma a kör adja, ami ebben a kontextusban az emberi tudat által teremtett mesterséges világ tökéletesnek hitt mivoltát jelképezi. Stabilitása két éve fokozatos kilengésnek és “törésnek” van kitéve. Ez sok esetben komolyan megkérdőjelezi lét-képünk biztonságának határait. A plasztika anyaga carrarai márvány, amibe egy reflexiós üveg került beépítésre. Ennek a geometrikus deformációja a benne tükröződő világot és a szemlélőt helyezi kapcsolatba, ezzel közvetítve a “törés” érzetét. A befogadó interakcióba léphet a plasztikával és az abban megjelenő világgal."
Ugyanitt az elkészített videó valamivel többet mond a műről, néhány szóval az alkotóról és szokás szerint a szabadtéri kezdeményezésről is. ^[3]

---