Évekkel ezelőtt jártam a kis bakonyi településen, amikor Bencze László festőművész egyik mozaikja (Olvasó parasztok) után kutattam. Annak fotózását követően kísérőm megmutatta a házasságkötő teremben található triptichont is, melyről szintén készítettem fényképeket, azonban fejemben a feledés homályába merültek. Óriási öröm ült ki az arcomra, amikor pár nappal ezelőtt rábukkantam ezekre a képekre egy külső adathordozón.

A festőművész életrajzában olvasható, hogy hátrahagyva a Képzőművészeti Főiskolát 1931 pünkösdjén érkezett meg Dudarra, miközben körbejárva a Balatont megfelelő terepet keresett művészete kiteljesedéséhez. Feleségével három és fél esztendőt töltöttek itt, később még egy esztendőre visszaköltöztek, majd ezt követően is nyaranta rendszeresen visszajártak.^[1]

"Bencze László Székesfehérvárott született, ám ifjúságának meghatározó, legjelentősebb szakaszát Dudaron töltötte. Otthonra talált ebben a kis bakonyi községben, s az itt élő (emberek is maguk közé fogadták, s megszerették a művészi pálya kezdetén álló fiatalembert. Mint minden kezdő, ő is üres zsebbel, az élet szorító gondjaival érkezett Dudarra, bár nagy remények itt sem kecsegtették arra, hogy anyagi gondjai rövid időn belül megváltoznak. Mégis, Bencze László később így fogalmazott: „Az én igazi akadémiám Dudar volt"."^[2]

Azon a bizonyos vasárnapon, egészen pontosan 1981. augusztus 31-én a dudari tanácsházán sok-sok falubeli, régi ismerősök és barátok is részt vettek az ünnepségen, melyen a festőművész átadta a 200x400 cm méretű triptichont. A háromrészes kép témái, mely egyben a műalkotás címét is adja: "Szerelmesek, Lakodalmas gyertyástánc, Család".^[2]

---