A rácsos kapun belépve a Nagyportába, három részre osztott kapualjba lehet jutni. A szélső részekben, a falakon helyezték el jobbra és balra az iskolatörténet néhány kiemelkedő alakjának, és fontos eseményének bronzból készült domborművét.
1660, Lorántffy Zsuzsanna halála után a kollégium léte került veszélybe.
A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezését követően Báthory Zsófia áttért a katolikus hitre, és földesúri jogát kihasználva elűzte Patakról a diákságot és az iskolát. A nagyobb diákok Debrecenbe, majd onnan Erdélybe menekültek.
A Debrecen útikönyv azt írja, hogy a pataki diákok 1672 őszétől 1673 tavaszáig voltak Debrecenben, utána Marosvásárhelyen telepedtek meg.
Azt tudom, hogy a debreceni lelkészek hogyan kerültek Nápoly közelébe gályarabságba, de a sárospataki diákokról eddig nem tudtam. Érdekes ez, mert a történetírók szerint ezidőtájt nem is létezett a pataki kollégium.
Az emléktábla szerint viszont volt 22 diák, akiket szintén gályarabságra hurcoltak. És ugyanúgy mint a debrecenieket, 1675-ben.
Az 50x82 cm-es bronztábla egy széles márványkeretben látható, alatta a huszonkét név.
A táblát a pataki Diákok Országos Szövetsége állíttatta 1936-ban.