Tavaly szeptemberi berlini látogatásom során lehetőségem nyílt megtekinteni az egykori Kelet-Berlin egyik híres műemlékét: az Uránia világórát, más néven csak ,,Világórát”.

A tizenhat tonnás világórát 1969. szeptember 30-án, nem sokkal a Német Demokratikus Köztársaság huszadik évfordulója előtt adták át a nagyközönségnek, a berlini tévétoronnyal együtt, amely néhány képem hátterében is látható.
Az álkotás felállítása az Alexanderplatz egészének bővítésére és átszervezésére irányuló nagyobb terv része volt. A felújítás végén a köztér négyszer akkora volt, mint a második világháború végén.
Az órát Erich John tervező tervezte, aki akkoriban az Alexanderplatz átalakítását tervező csoport munkatársa volt.
Az Alexanderplatzon egy óra felállításának ötlete akkor született, amikor 1966-ban, a tér helyreállítása során megtalálták az Uraniasäule/Urániaoszlop (más néven Wettersäule-Időjárásoszlop), a második világháború előtti nyilvános óra roncsait.
Az óra megépítéséhez több mint 120 mérnökre és más szakértőre volt szükség, köztük Hans-Joachim Kunsch szobrászra; felépítésében a Sebességváltógyár Coswig cég is közrejátszott.

A világóra fő jellemzője egy nagy, huszonnégy oldalú oszlop (melynek keresztmetszete szabályos ikozitetragon). Az oszlop mindkét oldala a Föld huszonnégy fő időzónájának egyikét képviseli, és bele van vésve az adott időzónát használó nagyvárosok neve. Az órát tartó oszlop alatti járdára szélrózsát festenek.
Négy kisebb analóg óra található a keskeny oszlop oldalain, amely a rotundát tartja, és az egész óra több mint elég nagy ahhoz, hogy az emberek le tudjanak állni alatta és leolvassák a kisebb órákat.
Az óra mechanikus, normál működés közben folyamatosan mozgásban van, bár a mozgás túl lassú ahhoz, hogy emberi megfigyelő láthassa – ez csak timelapse felvételeken látszik jól. A számok – egy sorban egytől huszonnégyig – a nap folyamán az óra külseje körül forognak. Az óra leolvasásához a felhasználó megkeresi az ikozitetragonnak azt az oldalát, amely megfelel az őt érdeklő városnak vagy időzónának, és megjegyzi az alatta lévő számot. A szám az adott város aktuális órájának felel meg. Ha a szám nem közvetlenül az oldal alatt van, hanem valami törttel el van tolva, akkor ez felhasználható arra, hogy megbecsüljük, hány perc van az órán túl az adott városban. Ezt megkönnyíti, mert minden szám más-más színű téglalapban van, amelynek hossza megfelel az ikozitetragon egyik oldalának.

Az olyan időzónákban lévő városok, amelyek nem pontosak az UTC-től eltérő órákkal, például Új-Delhi, amely az indiai szabványos idő (IST) zónában (UTC+05:30) található, mellettük van gravírozva az eltolás percekben. Új-Delhi esetében a gravírozás "ÚJ DELHI +30".

Percenként egyszer megfordul a Naprendszer acélgyűrűkből és gömbökből készült művészi szobrászi ábrázolása. A szoborral együtt a világóra 10 méter (33 láb) magas.^[1]


Néhány érdekesség:
1997-ben Tel-Aviv és Jeruzsálem városát hozzáadták az órához a szerkezet szükséges javítása során – amikor felállították, a városok kimaradtak az akkori Izrael nemzetét övező politikai érzékenység miatt. Két várost is megváltoztattak, amelyek az óra felállítása óta nevet változtattak: Leningrád (Szentpétervárra) és Alma Ata (Almati).A szlovák főváros Bratislava nevét is átírták Pressburg német névre.
Az óra az 1970-es évek óta a tiltakozások színhelye, valamint egy mérföldkő, amelyet a környéken élő berliniek használnak, hogy találkozzanak másokkal.
1969-es felállítása óta turisztikai attrakció és találkozóhellyé vált.
A német kormány 2015 júliusában történelmi és kulturális szempontból is jelentős műemlékké nyilvánította az órát. ^[2]

Sajnos egy egy hónappal mínusz egy nap azután, hogy lefényképeztem a műalkotást, egy jól ismert tüntetőcsoport narancssárga festékkel kente be (Ugyanazok az emberek, akik egy hónappal korábban festéket dobtak a Brandenburgi kapura)...
Szerencsés esetben a hatóságok rekordidő alatt kitakarították^[3]

---