Egyik nemzeti kegyhelyünk központjában található az a szalézi rendi címer-emlékmű, amelyet még a torinói Giuseppe Boidi professzor tervezett és 1885-ben fogadtak el hivatalosan a rend számára. Ezt a faragott kő címert még 1944-ben készítette az itt jelenlévő rend részére a süttői Szalontai Mátyás kőszobrász. A rendet 1950-ben feloszlatták, ezt az emlékművet is eltávolították és a rajta levő emléktábla szerint ötven év múltán újra itt a kegyhelyen felállították a Szalontai és a Mohácsi család tagjai. A címer leírása: "A sugárzó csillag, a nagy horgony, a lángoló szív a teológiai erényeket szimbolizálja. A horgony őskeresztény idők óta a keresztény reménység szimbóluma. A szív az önmagát a fiataloknak nagylelkűen odaajándékozó, égő lelkipásztori szeretetre utal. Kiegészíti azt a csillag jele, amely arra figyelmeztet, hogy minden tevékenységünknek forrása az Istenbe és az emberekbe vetett szilárd hit, amely mind Szalézi Szent Ferencnek, mind Don Boscónak mozgatóereje volt. Szalézi Szent Ferenc alakja emlékeztet a Társaság védőszentjére; az alsó mezőbe belecsempészett fenyőerdő Don Bosco nevére utal (a "Bosco" szó ugyanis magyarul erdőt jelent). a magas hegyek a tökéletesség csúcsát jelentik, amely felé a tagoknak törekedniük kell, a pálmaág és a babérlevél, amelyek a szárban összefonódnak és körbe ölelik a pajzsot, az áldozatos és erényes élet számára fenntartott jutalom jelvényei."^[1] A szalagon látható "Da mihi animas, caetera tolle ..." (Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el) minden szalézi életideálja.^[2]

---