Báró zalánkeméni Wlassics Gyula (Zalaegerszeg, 1852. március 17. – Budapest, 1937. március 30.) jogász, közjogi író, miniszter, az MTA tagja, síremléke a Fiumei Úti Sírkert, 34-1-22. sírhelyén található. A nagyméretű sírkő tetején szép mellszobor, a síremlék fedlapján hatalmas családi címer látható. A mellszobor oldalán látható alkotójának szignója.

A márvány síremléket kegyeletes ünnepség keretében avatták fel egy évvel halála után, 1938. március 31-én. A síremlék tervezője Györgyi Dénes iparművész, a mellszobor alkotója Istók János szobrászművész volt. Idézem az újságcikket, mert előfizetéses: "Felavatták Wlassics Gyula báró síremlékét. Csütörtökön délelőtt kegyeletes ünnepség színhelye volt a kerepesi úti temető. Most van első évfordulója annak, hogy Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság és a felsőház volt nagynevű elnöke elhunyt. Ez alkalommal leplezték le a temetőben Wlassics Gyula báró fehér márványból készült síremlékét, amely felett az elhunyt ugyancsak fehér márványból készült szobra áll. Az ünnepséget a temető kápolnájában mondott szentmise vezette be. A rekviem után az előkelő közönség a síremlékhez vonult.A közigazgatási bíróságot negyventagú küldöttség képviselte Székács Aladár dr. tanácselnök vezetésével. A kultuszminisztérium népes küldöttségét Szily Kálmán államtitkár vezette. Ott volt továbbá a felsőház küldöttsége Radvánszky Albert báró vezetésével, továbbá a Tudományos Akadémia küldöttsége, amelyet Voinovich Géza vezetett. A leleplezés után a küldöttségek vezetői letették koszorújukat az emlékműre. A síremléke Györgyi Dénes iparművész tervezte, Wlassics Gyula báró mellszobrát pedig Istók János szobrászművész készítette." ^[1]

Wlassics Gyula síremlékét a Szolnoki Művésztelep létrehozása támogatásának kapcsán, ennek emlékére kerestem fel a Fiumei úti sírkertben. E tevékenységéről így emlékeznek meg a Szolnoki Művésztelep 120. évfordulóján: „A művészeti egyesület megalakítása érdekében 1901. január 5-én az alábbi felhívást szerkesztette: „…Dr. Wlassics Gyula miniszter úr ő Nagyméltóságának jelentékeny évi segélyével, Szolnokon, festő művész-kolóniát szándékozunk létesíteni. Maga a város közönsége egy ilyen kolónia létesítésének messze ható társadalmi és kulturális horderejét fölismervén, egy kétezer négyszögöl igen értékes területű ingatlant díjtalanul engedett át a kolónia építkezésére. A festő-telep azonban, mely 12 műteremből, s az érkező és települni szándékozó művészek befogadására ugyanannyi lakrészből állna, csupán az állam segélyéből, a város által felajánlott telken föl nem épülhet.” ^[2]

---