Lajta Béla művészetéről írta Bárdos Artúr műkritikus (1913): „Férfiasság és erő az elgondolásban, gyengédség és játékos fantázia a részletek kitalálásában”. Csoda-e, hogy a cikk alapján vonzónak találtam ezt az alkotását, Hecht Jónás és fia textil-nagykereskedésének épületét, ill. portálját? Néhány egészen pici probléma adódott csupán, az egyik a portálra egyrészt jellemző ornamentika (a fotók az "amnesztia" lejártát követő héten készültek), a másik az a tény, hogy a témát egyrészt érintő kerámiadíszek műlapja már fenn volt a Kt-n :(
Vizsgálat után azonban sikerült egyértelművé tenni a korábbi műlapot, így elkészülhetett a vörösrézből készült domborítások külön lapja, kiegészítve a kapubejáratoknál látható hal-motívumokkal. Utóbbiak fontos üzenetet hordoznak, a megrendelő nevét reprezentálják, mivel német nyelvből a hecht csukának fordítandó... itt faragva.
Az építésről röviden: az épület, maga eredetileg sima felületekkel, eklektikus stílusban épült. Az 1900-as évek elején Lajta Béla vállalta a feladatot, hogy az eredetitől erősen eltérően, szecessziós stílusjegyek alkalmazásával megtervezi Hecht Jónás és fia cég számára az "egyszerre dekoratív és monumentális portált". Valljuk be, csodaszép! A halványzöld gresmázas alapon látható ornamentális díszítés a korábbi, kapcsolt lapon látható. Ezen (és a halakon kívül) a további díszítmények vörösréz domborítással készültek, népművészeti ihletéssel.^[1]
Én többnyire páváskodó pávákat látok – stilizált növénymotívumokkal váltakozva. Ezen kívül geometrikus elemeket, amik meglepő sokszínűséget mutatnak.
A rézmunkák egy része egy, az évtizedek során megvalósult felújítás során – az eredeti alapján – újonnan készültek, ez indokolhatja a színbeli eltéréseket. (A forrást sajnos, elvesztettem, igyekszem pótolni.)
Az épület történetében a rendszerváltást követően több tulajdonos szerepel. Előbb önkormányzati tulajdon volt, de a megmaradt a felirat is mutatja, a Magyar Külkereskedelmi Bank kapta meg elsőként ebben az időben. Őket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum követte, de többnyire a csodás épület kihasználatlan volt. 2017-ben a kormány megvásárolta, ami a várakozás szerint fordulatot hozott (volna?).^[2]
Nem ismerem a történet pontos folytatását. Igaz, ma nem takarja deszkaburkolat, de bekukucskálva a lehetséges helyeken elhagyatottságot, rendetlenséget, káoszt láttam, ami egy újabb kivonulást sugall. De ne legyen igazam!

---