Kuzmány Károly (Breznóbánya / Brezno, 1806–Stubnyafürdő / Štubnianske Teplice, 1866) evangélikus püspök, a szlovák nemzeti mozgalom kiemelkedő alakja, a Matica slovenská első alelnöke.^[1] A középiskolát Dobsinán és Sajógömörön, a teológiát Pozsonyban végezte. Egy évi nevelősködés után 1828-ban beiratkozott a jenai egyetemre. Hazatérve először Besztercebányán, később Turócszentmártonban élt. Windischgrätz hercegtől Zólyom megyei hivatalt fogadott el, ezért Bécsbe menekült a honvéd csapatok elől 1849-ben. 1849-1850-ben három memorandumot készített, melyekben felsorolta a magyarországi protestánsok sérelmeit.^[2] Egyházi és szépirodalmi tevékenységet egyaránt folytatott: szlovák és német nyelvű beszédein, imakönyvein, énekeskönyvén, bibliáján, versein és Luther-életrajzán kívül kétkötetes egyházjogtant írt németül, egy osztrák házasságjogot és szlovák nyelvű evangélikus egyházjogot.^[3]
Bronz mellszobrát 2013. augusztus 2-án avatták fel két másik szoborral (Moyzes István és Francisci-Rimavský János portréjával) együtt a Matica slovenská előtti Nemzeti Büszkeség parkban.^[4] A szobor alkotóját egyelőre nem sikerült kiderítenem, monogram nem látható rajta.

---