Sajnálom, szerintem ez megint egy olyan alkotás, ami már fenn volt, méghozzá a békeidőkből. Akkortájt néhány régi, lelkes kolléga bejárta a környéket és módszeresen töltötte fel a műlapokat. Sajnáltam is, amikor belelendültem a szoborlapozásba, hiszen korábbi, civil mozgásteremet érintette, így adta volna magát, hogy bejárom... Vagyis, későn fedeztem fel a Szoborlapot, lemaradtam egy igen aktív időszakról.

Arra is emlékezni vélek, hogy nem csak az épületnek, de a domborműnek is ismertek voltak az adatai. Ebben ugyan nem vagyok annyira biztos, de időnként csak csodálkoztam, elődeink milyen nagy tudásúak voltak, sok mindent tudtak (vagy tudták, hol keressék), amit én órákig, napokig tartó kutatással érek esetleg el. Persze, időnként meg nem. De bízhattak a közösségben (ami akkor kevésbé volt meghirdetve, éppen csak működött), hiszen akkor szinte együtt töltötték az adatokat.

Most itt állok és a domborműnek mindössze a "koholt" címét tudom. Ahogy nézegettem a fotókat, az attribútumokat figyelembe véve, valószínűleg nem tévedek nagyot.

A kép csodásan szimmetrikus és kiegyensúlyozott. Középen, háttal áll egy férfi akt áll. Mindössze karján átvetve visel némi lepelszerűséget, bal kezében egy kis szobrot tart. Két oldalt egy-egy hölgy látható. Jobbra egyikük hárfát penget, tekintete átszellemült. Ő a zene, a zenélés elvarázsolt művelője.
A bal oldali, szintén kevéssé felöltözött hölgy kezében egy toll van, éppen elgondolkozva ír. Nyilvánvaló, hogy a többiekkel egybecsengő foglalatosságot űz, ezért gondolom, hogy az irodalmat testesíti meg.
Az ábrázolt hármasnak van némi szecessziós feeling-je. De ez-ügyben elfogult vagyok. Az épület viszont – bár időben éppen beleférne – egyáltalán nem ennek a stílusnak a jegyében épült, így klasszikus stílust jelöltem.

---