Tassy Klára a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett 1947-ben. Olyan nagynevű mesterektől tanult, mint Rudnay Gyula és Bernáth Aurél festőművészek. Már kiállító festőművész volt, amikor egy szerencsés "véletlennek" köszönhetően a falikárpit, a gobelinművészet irányába fordult. Történt ugyanis, hogy férje, Eigel István festőművész megbízást kapott a 60-as évek elején a szegedi, Csongrád megyei székházba gobelin tervezésére, azonban elakadt benne. Ekkor segített férjének és közös munkájukat siker koronázta. Innentől kezdve ő és a gobelin elválaszthatatlan társak lettek.^[1]

Több természettudományos-ipari témájú gobelint is készített: Vegyészet, Megsejtett hidrogén, Megfejtett hidrogén, Négy elem és Titokzatos kémia.^[1]

"A különböző kémiai fogalmakat, determinusokat és a folyamatokat Tassy erősen szimbolikus, figurális formában állítja elénk. Gyakorlatilag nehéz dolga van annak, aki kémiai alapismeretek nélkül vállalkozik a művek megfejtésére. Ami összetartja azonban őket, az az egységes, jobbára kékre is vörösre alapozó szín világ és a szimbolikus alakok stilizált előadásmódja.
…
A természettudományos-ipari témájú gobelinek összevetése olyan Tassy-világot vetít elénk, amelyben a téma meghatározó, az előadásmód alkalmazkodik a murális feladatokhoz, ugyanakkor ragaszkodik is a részletekbe merülő, egyéni koncepció megvalósításához.”^[1]

Az 1967-ben készült "Titokzatos kémia" fantázianevű , 4-es felvetésű és 180*270 cm méretű gobelin a budapesti TIT székházban került elhelyezésre. Jobb oldalon a TK monogram alatt a 67-es évszám látható. (Feltételezem egy U betű is ott van valahol.) Habár Tassy Klára elsősorban festőművész volt, de megtanult szőni. Igaz elsősorban tervezett, az eredeti méretű kartonokat festette meg. A szövőmunkát legtöbbször - mint ahogy ebben az esetben is - az Ungár-nővérekre, Klárára és Olgára bízta.^[1][2]

Egy pár évtizeddel később megjelent újságcikkben egy érdekességre leltem a gobelinnel kapcsolatban, ahol az újságíró éppen a művészházaspárral készített riportot és Tassy Klárát kérdezi:
"- Önt rendre elkerülték a díjak. Miért?
- Soha nem követtem a pártfogolt divatot. S mindig akadtak rosszakaróim. Talán a Velencei Biennáléra kivitt "Titokzatos kémia" című gobelinem körüli hercehurca viselt meg legjobban. Nem csináltak neki megfelelő reklámot, ennek ellenére egy olasz gyűjtő meg akarta venni. A vásárlás akkoriban csak a magyar állam közvetítésével jöhetett volna létre, de nem adták el, inkább a minisztérium megvásárolta. Ám öt-hat év múlva kiderült, hogy egy kiállításról eltűnt a Szovjetunióban. Persze újraszőtték. Kaptam néhány nívódíjat, de a művészeti kitüntetések valóban elmaradtak. De nem izgat a dolog."^[3]

A gobelint megpróbáltam felkutatni, naivan azt hittem, ha már az MTVA archívumban látható fénykép mellett 2011-es dátum szerepel és a gobelin az eredeti helyén van, akkor még én is ott találom. Korai volt az örömöm. Érdeklődésemre - telefonon és emailben is megtörtént - nemleges válasz érkezett, már nincs a birtokukban, nincs az intézményben. Érdekes módon "magántulajdonba" került, habár a tulajdonjog szerzés telefonon kapott információk alapján meglehetősen érdekes, valaki - állítólag egy korábbi munkatárs - egyszerűen hazavitte...

---