Állítatására a törökkel vívott harcokat követően került sor, de írásos említése 1757-ből való.^[1]
Talapzatán a Batthyányak ősi címere is látható.
Szűz Mária feje körül a tizenkét csillag: az Ószövetségben Izrael 12 törzsére, az Újszövetségben a 12 apostolra való utalást jelenti.
Szűz Mária kerubfejes oszlopfőn, feje körül a ragyogó tizenkét csillag, karján a kisded Jézus. Félholdsarlón áll, amely jelképe a múló időnek, de a kereszténység meghódítására indult török veszedelem szimbóluma is.^[2]

Február 2-át, Jézus templomban való bemutatásának ünnepét, népünk Gyertyaszentelő Boldogasszony néven tiszteli.
„A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban Gyertyaszentelő Boldogasszony napján először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.”^[3]
„… a szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. Az egyházi értelmezés szerint a viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Más értelmezés szerint a halandóságra, mert a gyertya magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ismét más magyarázat szerint az égő gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott.^[4]
„A mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével egyben a Passió kezdete is. A húsvéti misztérium titokzatosan kezdettől fogva jelen van Szűz Mária életében, aki szívében előre átéli Fia szenvedését és halálát.”^[5]

---