Az elmúlt év közepe táján jutottam el a II. számú Belgyógyászati klinikára, konkrétan Petrás Klára lenyűgöző domborművét fotózni. Már befelé menet találkoztam a földszinti folyosón azokkal a domborművekkel, amikről viszont nem is tudtam.
Az épület felújítása folyt, a zsúfolt folyosón betegek, világítás lényegében nem volt. Visszafelé mégsem tudtam megállni, fotók készültek. Első benyomásom az volt, hogy a 2012-ben, nagy munkával bejárt "Nagyjaink bronzban" sorozat darabjait, esetleg egyik-másik másolatát találtam. Van is egybeesés.
Korányi Sándor domborművét is "felismertem". Alaposan megnézve viszont csak a tudóst, akinek portréjához valószínűleg azonos volt a kiinduló fotó.
A két ábrázolás több helyen eltér. Az első, ami szemet szúrt, a név felirata alatt a születési-halálozási adatok eltérő pozíciója. Jó, hogy észrevettem. Most már abban is biztos vagyok, nem lehet ugyanaz az alkotó, az anyagkezelés technikája más.
A pályázott alkotásnál éles kontúrokat, határozott vonalakat látok, itt a felület kezelése kicsit mintha elmosódottabb lenne. Azt juttatja az eszembe, amikor eredetileg festőnek ismert művész készít bronz alkotást. Úgy figyeltem meg, hajlamosak ilyen esetben is ecsetvonásokhoz hasonló kidolgozást adni a felületnek.
Szignót nem találtam. A net-en hiába kerestem, erre a domborműre vonatkozóan nem találtam adatot.
A "SOTE Nagyjaink..."-sorozat műlapjai óta eltelt közel 12 év alatt a tudós akkor idézett szavai semmit nem vesztettek aktualitásukból: '...A gyógyszeripar túltengése özönével dobja termékeit a piacra. Azok közt sok a becses, de még több az olyan, a mely új és drága formában régi hatóanyagokat tartalmaz, vagy hatóanyagokat nem is tartalmaz. A belorvostan tan- és kézikönyvei nem jelennek meg oly gyors egymásutánban, hogy szerzőik kritikája lépést tarthasson a gyógyszer-productióval és bennük a gyógyszeres therapia megbeszélésére alig jut annyi hely, amennyiben mindaz elférne, amire a gyakorló orvosnak szüksége van... '

---