Váci Mihály (Nyíregyháza, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító az encsi gimnázium névadója ma is időszerű és ismert költőnk.
A nyírségi táj szülötte, tanító, aki verseiben történelmi távlatokban idézte fel nemzete sorsát az elesettek, szegények szószólójaként.
Hitvallását fogalmazza meg a Jegenye-fényben című művében:
"...irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva."

Egyszerű, mégis kép-és érzelemgazdag verseiben és országgyűlési képviselőként is rámutatott a társadalom hibáira a jobbítás szándékával.
Korokon, társadalmakon átívelő költészet az övé.
Szavai, gondolatai napjainkban is útmutatóak: összefogással, együttgondolkodással semmi sem lenne lehetetlen.

Váci Mihály domborművét a gimnázium alapító igazgatója Borsos István készítette az iskola alapításának 20. évfordulójára, aki személyes kapcsolatot ápolt Váci Mihállyal, akinek szerénysége, kedves közvetlensége tükröződik a domborművön.

---