Jó egyensúlyérzék, kitartás, nyugalom, önbizalom. Ezek a tulajdonságok kellenek annak, aki fényképezni akarja az alagút két oldalán, a támfalakra festett alkotásokat. Nem tudtam, hogy tudok ilyet. Az idegek harca, hiszen az arra járó, az utat rendeltetésszerűen használó autósoknak ezt bizony el kellett viselni. És nem dudáltak rám, pedig az igazán ok arra, hogy hibázzon a gyalogos!
Másik "élmény", ez elé a falfestmény elé telepítettek egy munkaterületet. Olyat, ami éppen csak belerondít az összképbe és éppen a főszereplőt takarja. Munka nem volt, csak terület, vagyis a palánk és talán néhány lerakott eszköz...
A kapcsolt lapon leírtam már a két festmény keletkezésének körülményeit. A gyermekeknek szóló pályázati felhívásból: „Talán már hallottál az ókori görög vagy római istenekről és istennőkről, de szuperhősökről már biztosan. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy köztünk élnek és igazából nap mint nap találkozol velük. Ha anyukád, lánytestvéred, nagymamád, nagynénéd, legjobb barátnőd, óvó nénid, tanár nénid szuperhős lehetne, milyen szuperereje lenne? Rajzold le nekünk, és mi megvalósítjuk egy tűzfalon!” Cím: „Hétköznapi Istennők – nők, lányok a mindennapokban”.
A beérkezett pályaművek leggyakoribb témái a szuperképességeken túl az állatok, a természet és persze a föld védelme és megmentése. A gyerekek pályaművei inspirálták a festmények alkotóit a két murális alkotás elkészítésére. ^[1]
Ezen túl némi kavarodást látok, értelmezési problémák adódtak. A két alkotást közös néven említik, így készült el a Színes város csoport videója is, amit ugyanúgy lehet megnézni az egyik, mint a másik alkotás "ismertetőjénél". ^[2][3] Leírások időnként "kölcsönadják" az egyik festmény tartalmát a másiknak, holott azért van, ami szemmel látható.
Így kettévágtam a "címet", a tartalom így megfeleltethető. Itt is láthatók növények állatok, nomeg két pirospozsgás kislány, sőt egyikük hajában egy veszélyeztetett katicabogár is. A másik kislány pedig játszik. Játszik, mint ahogy sokszor látjuk (gondolom, ebben a korban önmagára más sem igen emlékszik): láthatatlanná válik, ahogy két kezét arca elé tartja. Ő nem lát, tehát őt sem látják. Haja csillagokká változik, így adja ki sziluettjét, de mosolygó szeme, szája átsüt a kezén... pedig láthatatlan.

---