Érdekes dolgokra képes a véletlen: egy baráti látogatás kapcsán megkért a monori házigazdánk, hogy "szaladj már ki légyszíves a közeli gyógyszertárba egy fájdalomcsillapítóért". Ekkor találtam rá e remek alkotásra. Egyből magával ragadott, vagy húszszor körbejártam. Mindenhol gömbölyded a formavilág, minden összeolvad mindennel mégis miden a helyén van. A nőnek van ugyan arca, de orra és haja egybeolvad, mégis felismerhető marad. A férfinak nincs arca, csak elnagyolt fejformája. Kerestem a kezeket a lábakat, de csak kettö-kettöt találtam. A megfejtésre maga a művész vezetett rá egy interjúban:
"‒ Mivel a témája maga a szerelem, úgy ábrázoltam a férfi és a nő összeolvadását, hogy a lábuk, testük és kezük is azonos. Tudom, hogy a világon nincsen semmi, ami új, de igyekeztem a saját szemszögemből érzékeltetni a témát."

Megvallom nagyon jól sikerült! Pompásan megmunkált alkotás, látszik rajta, hogy szívvel készült, Monor büszke lehet rá. Picike parkban áll, amelyben kétoldalt egy-egy pad van, hát én leültem az egyikre egy időre gyönyörködni. Ki kell emelnem a bronzöntő hozzáértését is, nem lehetett egyszerű munkája neki sem. Nem véletlenül van az Ő neve is megemlítve egy kis márványlapon a szobor előtt. És hogy teljes legyen a kép álljon itt Kántor Attila történész-grafikus, műzeológus néhány gondolata a műről:
"„Az Óvó szerelem nem csak egy tárgy, hanem a művész szívének egy része. Egy pillanat egy ember életéből, a férfi és nő egysége, a fekvő testhelyzetben lévő női alakra a férfi gyönyörűen ráhajlik, átöleli, ezzel a szerelem, a kapcsolat megóvását jelképezve. A szobor egy igazán korszerű alkotás, melynek ereje abban rejlik, hogy elgondolkodtat, hatást gyakorol a közönségre.”^[1]
Egy kis adalék:
Megvallom őszintén az utóbbi időkben ez a szobor gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Otthon is megmutattam a családnak, mire a nagyobbik fiam rávágta: "milyen jópofa Wonder Woman szobor" Puff neki... a generációk mennyire mást látnak. :)

---