Örökké csak a mesék... De itt megint az a csoportos séta, ebből viszont az első olyan épület, amibe bejutottunk. Lelombozó különbség a kint és bent, aminek persze oka van.
Az épületet Schirmbrandt Antal (aki maga is építész volt) építtette, a tervezéssel Fodor Gyulát bízta meg. Minden részletét végigkísérik azok a stílusjegyek, amik alapján Fodor akár beazonosítható lenne. Csak hogy ezek a részletek már nem látszanak, vagy legalábbis alig. Erről viszont nem csak az idő tehet.
Az épület tulajdonosa az önkormányzat, 2004-ben újították fel – kívülről, ill. az udvart is.
Bérház...
Azóta az amúgy szép, sárga külső újra kezdi utolérni az évszázados előnyt, amit a belső "élvez". Ebben valószínűleg ludas a felújítást végző cég is (meg aki elfogadta), de ebbe nem mennék bele.
Az épület ízig-vérig Fodor alkotása, csak sajnos igen vájt szeműnek kell lenni, hogy valaki a még kilátszó részleteket észrevegye. Hagyatkozzunk tehát a forrásokra! Itt említem, hogy Fodor Gyula kapcsán erősen esélyes, hogy a szobrászati munkákat itt is Ney Simon készítette, de sajnos az eredeti tervek elvesztek, így marad feltételezés.
Még kinn vagyunk és lehet maradunk is. A homlokzat nincs túldíszítve, de engem magával ragadtak azok a bajszos urak, akik a felső szint két oldalán zordan néznek le a szemlélődőre. Ehhez is fantázia kell. Mindkét sarkon látható kettő-kettő, mindegyik eltérő megformálással. Hiába, őket nézegetni kell... tehát, ld. a fotókat (megjegyezve, a szűk utcában a harmadik emelet fölé nehezen képes az ember fotózni).
A második emelet két szélső sávjában, az ablakok felett azonban ott rejtőzködnek a házat fémjelző pókok. Kevés hely jutott nekik, így a háló is szoros, de jól kivehető. Mindkét oldalon két-két ízeltlábú kapaszkodik a múlt évszázad eleje óta. Kicsit borzongató.
De nincsenek egyedül. A földszinten, az udvarra vezető ajtó felső mezőjében egy óriási példány viszi tovább a vezérelvet, kifeszített hálójában uralja a neki jutott teret. Ezt én kényszerűségből adalékként kezelem, nem azért, mert úgy gondolom, nem lenne helyes másik műlapra elválasztani a "rokonoktól", de nem készült több fotó.
Nem mellesleg, tudni lehet, hogy az üvegablakot – a két szélső kiegészítő táblával együtt – Róth Miksa készítette. Viszont elkeserítő állapotát a lakók már nem győzték nézni, ezért kiszerelték keretéből és a vállalkozó kedvű, legfelső szinten lakó grafikusművész bevállalta és felújította. A "nagy hasú pók" így tovább őrzi a hagyományt.
A pókokról, az őket kísérő misztikumokról, gondolatokról egész gyűjtemény olvasható a forrás cikkben, ajánlom olvasásra.

---