Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között. Balassagyarmaton kapott állást, magyar és német nyelven tanított. 1881-ben szerelemre lobbant kolléganője, Márkus Gizella iránt; eksztatikus kapcsolatukról egész versciklus tanúskodik (Éloa). ^[1]

Komjáthy emléktáblája a Kiss Árpád általános iskola külső falán látható. A faragott kőből készült domborműves emléktáblát Keviczky Hugó készítette. Külső félköríves mészkő keretén, háttérben babérág felette egy lant és papírlapok láthatók, két oldalán díszítés fut le. 1925. november 30-án avatták fel. ^[2] Az emléktábla szövege, idézet Komjáthy "A homályból" című verséből : "Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezém. Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én." ^[3]

---