Kerékpártúrán jártam ebben a kis községben, Ipolybalog a történelmi Magyarország Hont vármegyéjének faluja volt. A Szent Erzsébet parkkal szemközti ház előkertjében a kerítéshez közeli szoborra esett a tekintetem.
A forrásokból és az elmondás szerint, az egykori iskola kertjében látható a festett kőszobor. Magas talapzaton, áll a színesre festett homokkőből faragott Rókus, lábánál egy kutya fekszik, kezében eredetileg egy pásztorbotot tartott, de a keze leszakadt, fával pótolták, de az is megrongálódott. A pestis járvány idején állíttatta a falu népe fogadalmi szoborként a járvány megszűnéséért könyörögve Szent Rókushoz. Sajnos nagyon rossz állapotban van annak ellenére, hogy állítólag 2015-ben restaurálták. Arca szinte teljesen eltűnt, kalapjának a fele leesett, a kutyának csak a feje kivehető, bal keze hiányzik. Jobb kezével a combján lévő sebére mutat. A pásztorbotot utólagosan pótolták, nem odaillő.

"A falu központja közelében, egy ház előkertjében álló, barokkos jellegű, kb. fél életnagyságú, puha kőből faragott és színezett Szent Rókus szobor. Az egyszerű, hasáb alakú, tömbszerű talapzaton olvasható az ábrázolt személy neve és a szoborállítás ideje. A népi kőfaragás szép emlékének számító szobor a 14. században élt, francia remete szentet hagyományos ikonográfia szerint ábrázolja: zarándok ruhában, kezében vándorbottal, lábánál kutyával, amely szájában kenyérszeletet tart. (Ezen attribútumok utalnak Szent Rókus legendájára, aki római zarándoklata során az úton járványos betegséget kapott, de egy angyal csodálatos módon meggyógyította az elesett vándort, táplálásáról pedig egy kutya gondoskodott.) Rókus ezért többek között az úton lévő vándorok és a járványos betegek, pl. pestisesek védőszentjeként ismert. Nyilván utóbbi okból állították fel szobrát a járványok által sújtott újkorban sok helyen, így a köztéri vallásos alkotásokat igen nagy becsben tartó Ipolybalogon." ^[1]

---