Kis-igmándi Hamary Dániel (Tata, 1826. március 25. – Budapest, 1892. február 21.) orvos, a magyar királyi honvédség orvosa, az 1848-1849-es forradalomban harcolt, honvéd tüzérhadnagyként, a márciusi ifjak egyike. A forradalom leverése után tatán praktizált. Szakíró, költő, újságíró, álneve: Borongó. Publikált többek között, a Pesti Hírlapban, a Bolond Istókban, női magazinokban. ^[1]

A forradalom és szabadságharc részvevője, a város szülötte tiszteletére, domborművet avattak az egykori szülőháza külső homlokzatán, a régi emléktábla felett. A fehér gránittábla közepén látható az orvos nyitott tenyérnyi bronz portréja. A domborművet Bozó József éremművész készítette, szignója látható az alkotás jobb alsó részén.

Avatása: "A felvonulás első állomása Mansbarth Antal katolikus pap, a forradalom mártírjának emléktáblájánál volt, ahol Both Zoltán káplán mondott áldást, majd a menet Hamary Dániel orvos, honvéd tüzér hadnagy Tópart utcai emléktáblájához vezetett. Dr. Szabó Dénes nyugdíjas osztályvezető főorvos, gyermekgyógyász kezdeményezésére Hamary Dániel tiszteletére dombormű készült tatai orvosok adakozásából. Dr. Szabó Dénes az ünnepségen elmondta, hogy 1964-bern avattak Hamary szülőházánál emléktáblát, amelyet tavaly újított fel az önkormányzat, s ezért gondoltak arra, hogy szép példája lehet az emlékezésnek a tábla fölé kerülő dombormű. A főorvos a helyszínen hozzátette, Hamary orvosként és szabadságharcosként cikkeket, könyveket, költeményt, novellát és színművet is írt, olyan ember volt, aki nagyon sok jót tett az emberekért, a közösségéért. A domborművet, Bozó József éremművész alkotását a helyszínen dr. Szabó Dénes főorvos, Michl József polgármester és a Hamary család tagjai leplezték le."

---