Johannes Frankl lelkipásztorkodása idején a temető előtt állították fel azt a csaknem hat méter magas kőkeresztet, amelyet nemes Franz von Wolnhoffer állíttatott 1775. június 14-én. Krisztus keresztje alatt a fájdalmas Szűz Mária szobra áll.^[1]
1875-ben a Wolnhoffer család renováltatta, (felirat a talapzat hátoldalán) amelyet 1998-ban megismételtek.^[1]
A kék az ég színe, és a legtöbb vallásban az isteni és szellemi tulajdonságok szimbóluma. A középkorban és a reneszánsz idején a legdrágább festéket, az ultramarinkéket csak Szűz Mária ruhájához használták a festők. A 16. századtól, V. Pius pápa előírása szerint Máriát piros ruhában és kék palástban ábrázolják a keresztény ikonográfiában.” ^[2]
„… A Szeplőtelen Szűz és János apostol, a szeretett tanítvány azok, akik mindenki másnál közelebb voltak Jézushoz ezen a földön. Mária karjában tarthatta és magához szoríthatta a Magasságbeli örök Fiát, János pedig hallgathatta az Üdvözítő istenemberi szívének dobogását az utolsó vacsorán. És együtt álltak a kereszt alatt, s hallották Jézus végrendeletét, melyben Jézus a szeretett tanítvány személyében az összes tanítványt és minden embert Mária gondjaira bízott. (…)”^[3]

---