A temetőkben lassan többségben vannak az elfelejtett síremlékek. Van amelyeket benővi a gaz, van amelyeknek kövei szétesnek és van amelyeket csak csendben elfelejtettek... Közéjük tartozik Kelety Gusztáv sírja is. Nem volt családja, barátai is mind elhunytak már, így sírja gondozatlan, a rajta lévő Strobl Alajos alkotás lassan az enyészeté lesz.
A neve sokaknak ismeretlen, de ki is volt Kelety Gusztáv ? A Pesti Ra,jztanárképző Intézet és a Műcsarnok igazgatója. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alapító tagja. A Kisfaludy Társaság tagja, a Magyar Iparművészeti Főiskola, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora. A nemzeti érzelmű romantikus tájképfestészet képviselője^[1].
Bár 1902-ben meghalt síremlékét csak 15 évvel később avatták fel. Stróbl Alajos mint mindig most is alapos munkát végzett: a dombormű az idősödő festőt ábrázolja, rajztáblával, ironnal a kezében, mintha egy ablakból fordulna felénk. Csak felsőtestét láthatjuk. Öltözéke a kor szokásos viseletéhez illeszkedően ing, mellény, zakó. Nyakkendő helyett kis sálat mintázott a nyakában. Arca - bár megkopott az eltelt több mint száz év alatt - felismerhető, korabeli fényképről, vagy újságból mintázhatta. Bajusza és szakálla is élethű.
Síremlékét 1917 november elsején avatták, a Képzőművészeti Főiskola tanára, Bosznay István, átgondolt szép beszéde felolvasásával nyitotta meg az ünnepséget^[2].
Az avatóbeszéd után még 9-en!!! mondtak rövidebb-hosszabb beszédet. Az ember azt gondolná, hogy akit ennyire szerettek/tiszteltek, annak az emlékét méltó módon megőrzik. Sajnos nem így történt, mint e sorok elején említettem: elfelejtették. A sírszobor porlik szét, darabok esnek le belőle. Kis előkertjébe talán az avatáskor volt utoljára virág. Félő, hogy pár év múlva csak nyomait láthatjuk majd...

---