Egy családi séta közben bukkantam rá a kiállításra, ahol örömmel láttam meg Gvárdián Ferenc e remek munkáját. Őszintén szólva már messziről kiszúrtam. Ismertem már korábban is művészetét, de "élő valójában" itt találkoztam vele először.
Nemrég olvastam Wehner Tibor művészettörténész tollából egy hosszabb cikket: "Gvárdián Ferenc szobrászművész terrakotta kompozíciói" címmel. Többek közt megemlíti a művész szobrászati korszakait: a kisplasztikán át a monumentális szobrászaton túl a bronzkorszaki kitérőn keresztül a mai napig tartó kisszobor méretű terrakotta kompozíciókig.
Terrakotta szobrok, domborművek legnagyobb mesterei az etruszkok voltak, technikájukat a görögök vették át az ie, VIII-VII. században. Mivel "macerás" az előállítása és nagy precizitást igényel, lassan feledésbe merült. Egy remek értekezést írt erről Ferenczy Béni A képzőművészet iskolája című összefoglaló műben^[1].
Wehner remekül rámutat Gvárdián hogy munkái "formai és tartalmi vonatkozásokban is egyediek és különlegesek".^[2]
E Jézusról alkotott szobra is beleillik ama bibliai-krisztus-Mária témájú koncepcióba, amit képvisel. Kidolgozottsága és kifejező tartása is egyedivé teszi, jobb kezét mellkasán nyugtatja, míg balját a bal lábán tartja. Meztelen lábai hajlított tartása szinte természetellenes, arca inkább fájdalmat képvisel.
A kompozíció kb.80 cm magas és egy egyméteres magas műkő posztamensen áll.

---