„Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam.”^[1]

Karácsony éjszakáján:
„Az öröktől megszülető Isten Fia most Emberfia lett. Testvéreim, ha Karácsony régi nagy szónokait hallotta volna a mostani magyar katolikusság, akkor unatkozott volna, mert azok nem újsághíreket és érzelmes történeteket meséltek. Nagy Szent Leó és Szent Ágoston az értelmünkre apellál. Fontold meg, gondolj bele: Isten emberré lett!”^[2]

Nagyszombaton:
„Jézus számára is volt üzenete az égből jövő csöndnek. Az Atya akkor szólt hozzá utoljára a földön, amikor Jézus lelke megrendült a szenvedések keserű árnyékától a templomudvaron, amikor Atyja nevének megdicsőülését kérte. És majd szól hozzá a most következő éjszaka a 2. zsoltár szavával, amely az örökkévalóság éneke az Atya és a Fiú között: „Én fiam vagy te, én ma szültelek téged” – és erre a szóra a sírban fekvő test megdicsőül: romolhatatlan, örökkévaló, átistenült test lesz.”^[3]

Az Atya kezében tartja a kereszten függő egyszülött fiát, a világot megváltó megfeszített Krisztust. Az égből alászálló Szentlelket kiterjesztett szárnyú galamb képében látjuk.
A 18. században állított szobor szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[4]

---