Jólészi Cházár András ((Jólész, 1745. június 5. – Rozsnyó, 1816. január 28.) a váci siketnéma intézet alapításának kezdeményezője, ügyvéd, megyei főjegyző. Az elesettek, fogyatékosok szószólója, 1790-ben a „szántóvető polgárság” nevében írott „esedező levél”-ben az általános és kötelező alapiskoláztatást és a fogyatékosok („a vakok, csonkák, bénák, stb.”) társai felkarolását is javasolta. ^[1]

A családomban van siket, nagyothalló személy, ő adta az ötletet a szobor fotózáshoz. A SIONSZ a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége székházában látott egy alkalommal szobrot, ezért kerestem fel az intézményt, kértem és kaptam fotózási engedélyt.
A székház udvarán látható az első magyar siketnéma intézet alapítójának mellszobra. Az árnyas kert tele növényekkel, mellszobor alig látszik ki a sűrűn befutott borostyánból. Talapzata nem is látható, valamint a szobor két oldalán elhelyezett vésett táblák is alig. Az életnagyságnál nagyobb alkotás magas talapzaton áll, mészkőből készítette Palotai Gyula szobrászművész. Cházár születésének 216. évfordulóján avatták fel, jelenlegi helyén.

"Ragyogó napsütés köszöntötte az ünneplő közönséget. A siketek és nagyothallók tömegeinek régi álma valósult meg a Cházár András mellszobor felállításával. A magasztos hangulatú ünnepélyen részvevők feszült várakozása annak a beteljesedést jelentő pillanatnak szólt, amikor lehullott a lepel szoborról. A felcsattanó taps az alkotót igazolta: az igazi Cházár András harcos, kemény ember volt, olyan, amilyennek a szobrász kőbe véste! " ^[2]
Köszönöm a fotózási engedélyt az intézmény szakmai vezetőjének Dr. Laczka Zsanett asszonynak.

---