Yunus Emre (Júnusz Emre) (1238? – 1320?) török költő, a szúfi miszticizmus kiemelkedő alakja, nagy hatást gyakorolt a török irodalomra annak minden szakaszában.
Törökországon kívül Azerbajdzsánban és a Balkánon is nagy népszerűségnek örvend. Versei leginkább az isteni szeretetről és az emberi sorsról szólnak. ^[1]
Az avatáson részt vett Mustafa Sentop, a török parlament előző elnöke aki elmondta: "Yunus Emrét egy magyar származású férfi ismertette meg Európával. A Magyarországi György néven ismertté vált erdélyi fiatal 1438-ban került török fogságba, 22 éven át az Oszmán Birodalomban élt, később Rómában telepedett le, és a török hagyományokról, szokásokról könyvet írt. Az 1481-ben kiadott latin nyelvű kötetben Yunus Emre tanításait is megemlítette.
Később, 1531-ben a – törökökről pozitív képet festő – könyvet németre fordították, amely nagy példányszáma miatt elterjedt Európában. A kötetben szereplő két Yunus Emre-vers sehol máshol nem lelhető fel." ^[2]

---