Ábrányi Kornél (Pest, 1849. december 27. – Budapest, 1913. március 11.) magyar író, újságíró. id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia. Tanulmányait Győrött és Pesten végezte. 1868–75 között a sajtóiroda főnökeként különböző miniszteri hivatalokat viselt. 1876-ban a Kelet Népe, majd a Magyarország, Ország-Világ, a Pesti Napló szerkesztője volt. A Nemzeti Párti, majd pártonkívüli országgyűlési képviselője volt. A miniszterelnöki sajtóosztály főnöke lett. A Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság is tagja. Számos regénye, több költői, illetve. színpadi műve, sok politikai cikke és tárcája, valamint „Kákay Aranyos Nr. II.” álnévvel néhány politikai röpirata jelent meg. ^[1]

Az író halálát követően, novemberben gyűjtést szerveztek méltó síremlékének felállítására. ^[2] Magas fehér mészkő talapzaton áll az életnagyságnál nagyobb mellszobor. Hátul az alkotói szignó olvasható. Felirata, egy idézet : "És most, hogy már régen nem él, álomnak tetszik." (ifj. Ábrányi Kornél: Iván; 3. ének)
A családi sírboltot a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Ráférne egy alapos tisztítás.

"Kiss Károly szobrász, az orosz harctéren hősi halált halt. A fia volt Kiss György szobrászművésznek. Igen értékes tehetséget vesztett benne a magyar képzőművészet, akinek képességei a legbiztatóbban bontakoztak ki. Több becses alkotása hirdeti nevét, úgy mint a Vak gordonkás, Szökőkút, Dante pokla. Egyik legsikeresebb munkáját, Ábrányi Kornél síremlékét, most állították fel a Kerepesi úti temetőben." ^[3]

---