III. Gróf Wenckheim József Antal (1780. Ókígyós. – 1852. Pest.), Kígyós, Békés, Aradszentmárton, és Székudvar ura volt. Arab ló, szarvasmarha, juh és sertés állománya mellett, szél-, kőrejáró és vízi malommal is rendelkezett. Gazdaságában foglalkozott méhészettel, selyemtenyésztéssel és bortermeléssel is. Az utak szélét befásította, erdőket telepített uradalmaiba, valamint meghonosította az akácfát. Nevéhez fűződik a dohánytermesztés elindítása.
Három felesége volt: nemes Klempay Regina, Feicht Anna és az ifjú Scherz Krisztina. Ketten utód nélkül, fiatalon elhunytak. A harmadik felesége, Scherz Krisztina (1825-1849.) szintén fiatalon meghalt. Ebből a házasságból egy gyermek született Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina (1849-1924.), aki három évesen árván maradt, mivel először édesanyja Scherz Krisztina 1849. augusztus 31-én Ókígyóson, és az édesapja 1852-ben Budapesten elhunyt. Élete utolsó 3 évében sokat tartózkodott Pesten, mert a nagy sorscsapás által okozott lelki terhet és a szerető kedvesének pótolhatatlan hiányát már nem bírta elviselni Ókígyóson. ^{[1] [2]}

Az öreg gróf fiatal felesége leányt szült, de a szülés után nemsokkal megbetegedett, és elhunyt. Az három éves kislány hamarosan apját is elveszítve árván maradt. A korszak úgy emlegette: " A leggazdagabb árva" .
Édesapja gondoskodni akart halála előtt az kisleányról, így a leghíresebb és nagy műveltségű katolikus papra Göndöcs Benedekre bízta gyámjaként, nevelését és taníttatását.
A szobor helye nem véletlen, a hagyomány szerint, az öregedő, bánatában életét felemésztő gróf itt hívta össze a majorságban élőket, az uradalom képviselőit, az érintett nemességét, hogy megkérje őket vigyázzanak halála esetén a grófkisasszonyra, és annak tetemes vagyonára.

A kis téren kialakított mesterséges dombon kör alakú, bazaltkockákkal kirakott téren, alacsony beton talapzaton, vörös erezetű gránitlapon áll a kétalakos szobor. Az öreg gróf bal karján ül a kis Krisztina grófkisasszony, apja aggódó tekintettel maga elé réved. A kislány megszeppenten néz előre. Az alkotás életnagyságú, nagyon életszerű. Korhű ruhában, csizmában ábrázolta az alakot, Lantos Györgyi szobrászművész, aki maga is részt vett a szobor avatásán. Az avatáson a község lakossága, prominens személyek, valamint a Wenckheim család leszármazottai vettek részt.
Mivel az avatáson az erős fényben nehéz volt jó képeket készíteni, ezért hamarosan részletesebb fotókkal egészítem ki a műlapot.

"Wenckheim József Antal grófnak valahogy nem sikerültek a házasságai. Két felesége fiatalon, utód nélkül halt meg. A gróf már maga sem volt ifjú, a 67. életévét taposta, amikor beleszeretett a kulcsárnéja 22 éves lányába Scherz Krisztinába. A családi legenda szerint, amint a kulcsárné tudomására jutottak az idős gróf érzelmei, összepakolt, és a lányával együtt azonnal el akarta hagyni a kastélyt. Akkor azonban a gróf díszmagyart öltött, és hivatalosan is megkérte Krisztina kezét..."
"Éppen ezért az édesapja minden belátható jogi és emberi védelmet megadott a gyereknek. A jogi nyilatkozatok és végrendeletek mellett a legnagyobb veszély az volt, hogy a korszak törvényei szerint Krisztina gyámjául éppen az ellenérdekelt Károly grófot nevezték volna ki mint legközelebbi hozzátartozót. Éppen ezért József Antal gróf még életében kinevezte Krisztina egyik gyámjául Göndöcs Benedeket, a nagy műveltségű papot." ^[3]

---