Több mint négy évtizede egy különleges térplasztika fogadja a berzencei határállomáson hazánkba érkezőket. Az eredetileg nyolc különböző magasságú zománcozott acélhengerekből álló alkotás fénye sajnos már nem ragyog olyan szépen és környezete is elhanyagolt.

A térplasztika alkotója Blaski János festőművész, aki kezdetben murális alkotások terén monumentális sgraffitokkal (Oroszlány, Fehérgyarmat), mozaikokkal (Salgótarján, Szigetszentmiklós, Sellye...) és üvegablakokkal (Bp Honvédelmi Minisztérium) örvendeztette meg a nagyközönséget. Pályája során kapcsolatba került a zománcművészettel is. A berzencei határállomás apró zöldfelületére 1981-ben készült el a zománcozott acélhengerekből álló alkotása. Nem ez volt az első ilyen típusú műve, két évvel korábban, 1979-ben a Lampart ZIM Salgótarjáni Gyára (1959-1981 között ez volt a neve) elé már készített egy hasonló plasztikát. Úgy néz ki másoknak is megtetszett és ismét megbízást kapott egy testvér alkotás elkészítésére. A közel 400 kilométerre lévő berzencei zománcplasztika a rajta tanúskodó felirat szerint ugyanebben a nógrádi üzemben készült: "1981 Salgótarján ZIM"

Napjainkban a határátkelő meglehetősen lehangoló látványt nyújt, az épületek elhagyatottak, az enyészet kezd úrrá lenni, gaztenger veszi körbe. Erős túlzás lenne a térplasztika környezetét a manapság oly divatos "méhlegelő" kifejezéssel illetni. A 2012. januárban készült Google utcaképen még mind a nyolc oszlop látható, azonban észrevehető, hogy az egyik teteje már akkor is hiányzott. Az oszlopokat középen a beton talapzathoz menetes szárakkal és anyacsavarokkal illetve a tetején zárt anyákkal rögzítették. Az egyik oszlopnak azóta már hűlt helye, a betontalapzaton még látszik a nyoma. A rögzítések több oszlop esetében már kilazultak, könnyen elfordulnak egymáson a hengerek. Habár a zománc kültéren is sokáig ép marad és hosszú ideig ellenáll a környezeti hatásoknak, több rozsdafolt és lyuk is található már az alkotóelemeken.

Évek óta vártam a találkozást a térplasztikával, mindig feldob a "vadászat" élménye, de ma az egyik szemem sírt a látványtól...