Az ez-évi kortárs művészeti bemutató Köveskálon immár a negyedik, már hagyományként nyílt idén, de lassan a kijelölt idő végéhez közeledik. Az erre a célra felszabadított és szabadon látogatható területen sorakoznak azok, amik a beérkezett pályaművek közül a zsűri általi megmérettetés után helyet és nyilvánosságot kaphattak. Az idén felvonultatott szobrok sora változatos, többnyire a kísérletező kedv megnyilvánulásai.
Leitner Levente munkájáról látszik, hogy – bár rendszeresen kiállító, komoly művész – nem véres komolysággal látja és láttatja a világot. Egy kiállítás kapcsán írták, olvasom: "...munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. Legfrissebb művei a karantén alatti időszak tapasztalataira épülnek. Magáról a konkrét műtípusról már tavaly, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán bemutatott munkája kapcsán is beszélt Leitner; az ott kiállított mű egy dobozszerű, de nyitott keretbe zárt, hatalmas Pinocchio-orrot viselő maszk volt, amelynek szemén keresztül a látogatók kitekinthettek a valóságon kívüli valóságra. Ekkor vázolta fel azt a tervét – átlényegítve a világjárvány egyszerre hasznos és utálatos részét képező tárgy fogalmát, egyúttal visszautalva annak eredeti, magasztosabb rendeltetésére –, hogy az év minden napján készít egy-egy maszkot. Az így megvalósuló installáció végeredményképpen kiadja a tökéletes hangulatingadozás parafrázist. .."

Az itt szereplő alkotásról a Káli Art Park honlapján látható videón nyilatkozik: "... Elég hamar rám csapódott, hogy kedvelem a humort és az iróniát és azóta is ezt a vonalat viszem a művészetemben. Élő példa rá ez a szökőkút is, Ez egy 2021-ben megvalósult projekt... A kiállítás címe az Éden volt, ahol három szoborral indultam. Ez volt a legnagyobb objektum a megvalósult tárgyak közül. Személyes kötődésem is van ehhez a munkához, gyerekkori fürdetőkádamat használtam fel az alapjához, amibe került bele ez a rejtett végtelen csomót ábrázoló motívum, ami a front nézetéből látszik a szobornak. Ezt szakítottam meg egy ponton és természetesen a víz mindkét ágán folyik a szobornak. Van egy szimbólikus kötődésem a dologhoz, ugyanis a tiszta víz, ivóvíz már az ipari forradalom óta könnyen elérhető számunkra, míg a Balatonon máig is bele lehet futni, hogy az ember egy slagból véletlen a Balaton-vízből fogyaszt egy keveset. Volt ilyen élményem is, úgyhogy ezek a komplex gyerekkori emlékek adták a motivációt a munka megvalósításához..." ^[2]

---