Móricz Zsigmond születésének 145. évfordulója alkalmából avattak szobrot Kápolnásnyéken, a Halász kastély parkjában idén június 28-án.
A szobor kuriózum, eredetije gipszből készült, Somogyi József korai munkája. Kiváló portré, ami szerintem azért is említésre méltó, mert (ahogy korábban olvastam) Móriczról nagyon nehéz volt szobrot formálni.
A felfedezés L. Simon László érdeme, aki még korábban az Írószövetségben "az elnöki szobában állandóan kerülgette a most felállított szobor gipsz eredetijét". ^[1]
Most, az évfordulóra a gipsz eredeti alapján Pogány Gábor Benő, Somogyi tanítványa készítette el Baráth Fábián szobrászművész közreműködésével a bronz változatot, így állíthatták fel a kastély kertjében, ahol újra csak bővült az ott elhelyezett alkotások sora. ^[2]
Az avatóbeszédben szó került arról, Móriczot 1914-ben magával ragadta "a háborús lelkesedés, haditudósítónak állt és a harcoló csapatok nyomában járta be a galíciai frontot."
"...a lövészárkok közelében, a bakákkal beszélgetve hamar kiismerte a háború igazi arcát, a temérdek szenvedést, ami az emberekre zúdult, nem csak a frontokon, hanem a hátországban is." ^[1]
Ezekről a tapasztalatokról szól a kiváló író akkoriban rögzített háborús novelláinak gyűjteménye.

---