Sajátos alkotás(ok) létrejöttével ünnepelte félévszázados születésnapját L. Simon László, akit a képzőművészet alkotó oldaláról kevésbé ismerhetünk.
A sajátos művek alkotója már fiatal korában, "nyelvi keresései" kapcsán folytatott kísérleteket, amik megelőlegezték annak lehetőségét, hogy egyszer majd három dimenzióssá váljanak.

„A betűjel átalakításának és valós térbe történő beemelésének a kiemelkedő példáját fedezhetjük fel a most avatandó két alkotásban. Az egyik dombormű, a másik pedig szobor, melyeknek origója L. Simon László 90-es évekbeli alkotásaiban található meg. L. Simon ifjonti nyelvi keresései már nyomtatott formájukban is felvetették annak a lehetőségét, hogy idővel plasztikai-szobrászati művé váljanak.A szerző arra tett kísérletet ugyanis, hogy a betűk átváltozását alaki mozgatásuk révén érzékeltesse a papír síkján, majd számítógépes animációban. Ennek az alkotói folyamatnak a záró megvalósulását tisztelhetjük most a fémbe átvitt betűalakzatokban és betűtorzókban, azoknak hullámzó és lüktető vonalaiban. A valamikori alkotói szándék jelenkori leleménnyé vált, vagyis beteljesedett.”

Az alkotások alapja tehát már meglévő, 1996-tól létező lettrista alkotások, amik most a papírt elhagyva három dimenzióban jöttek létre a korábbi kísérletek tárgyi megvalósulásaként.
A fizikai megvalósításban közreműködők nevét ld. a stáblistánál.

Úgy gondoltam, a Torz-ó címmel megvalósult plasztikát mutatom be, míg egyelőre a háttérben látható az a dombormű, ami a "met AMorf ózis 4.0" címet viseli.

---