Baján, a legnagyobb, déli hőségben kerestem meg Béla kutyát, ill. szobrát. Kis időm maradt a hazafelé induló vonat indulásáig, fotóztam.
Újdonságot nem sokat találtam, hiszen a legáltalánosabb csapáson keresztül kellett közlekednem (persze, gyalog) és nagyon nem is távolodhattam el a vasútállomáshoz vezető úttól. És akkor Nagy István szobránál picit lecövekeltem, hiszen ránézésre sem átlagos alkotás. De másé, már fenn a lapon.
Háta mögött a mai, a festő nevét viselő képtár, igen szép állapotban lévő épület timpanonjában egy nemesi címer. Nyilvánvaló, hogy az összefüggés nem közvetlen, de fotóztam. A kapcsolt lapot itthon néztem meg, az alapösszefüggés (itt a képtár és névadójának szobra) ebből lett világos. Erre keresve az eredmény, az egykori, "feltehetőleg" 1830 körül épült Vojnich-kúria adja a helyet ma a képtárnak. (Az épület időközben a Rudnay-féle művésztelepet is befogadta, 1985-től képtár). ^[1]
Ahány információs felületet néztem meg, a Vojnich nevet annyiféleképpen írták. Én maradok ennél az alaknál.
A család (a 17. századig visszavezetve), ill. legtöbb tagja, különböző funkciókban, ezer ágon kötődik Bajához, de mindenképpen Bács vármegyéhez. Így van köztük főszolgabíró, táblabíró, alispán... részletesen a forrás cikkben.^[2]
György név egyszer szerepel a listában, ő 1825-től volt táblabíró. Vagyis ő lehet, aki építtette a családi kúriát.
Írva van, a nemesi cím 1741-ből Mária Teréziától származik. Ezt követte, hogy a család megvásárolta Bajsát, de a nemesi előnév használatának jogát a király csak 1793-ban erősítette meg.
Leírás a "czímer"-ről: "Veresben, arany szarúfa felett, a pajzs felső két sarkában, szarvaival felfelé fordított, két ezüst félhold, alatta törzsétől szakított, turbános török fővel. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: veres-arany–veres-ezüst." Ennek alapján arra jutottam, a család adott időben a törökverésben is jeleskedhetett.

---