Szép sírszobrot láttam a Fiumei úti sírkert 48/1 parcellája szélén, a hatalmas fák árnyékában, miközben egy neves ember sírját kerestem. A márványnak vélt gyönyörű szobor egy nőt ábrázolt, de nevét bizonytalanul még éppen kibetűztem, viszont a többi sírfeliratból már csak néhány betűt. Hazaérve bepontosítottam a talált síremléket, s megtudtam, hogy nevezetes színésznő emlékére készítették, Margó Ede szobrászművész alkotása.:

Fiumei úti sírkert: „48/1-1-13: Fáy Szeréna /Simái Gyuláné/ (színművésznő, akadémiai tanár) 1865-1934 [Margó Ede]. Sírverse:
„Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte
Én glóriával átallépem azt. "
(Madách Imre: Az ember tragédiája; 11. szín)” ^[1]

A síremlék avatásáról, leírásáról, egy 1935. évi archív újságcikkben olvastam. Mivel előfizetéses idézek belőle:
„Fáy Szeréna síremléke: Immár Fáy Szeréna sírja sem jeltelen a Kerepesi temetőben. Aki a salgótarjáni úti kapun át igyekszik a Kerepesi sírkertbe, néhány lépés után egy fehér női alakot lát maga előtt fehérleni. A síremlék Az ember tragédiájából Évát ábrázolja a londoni jelenetben. Egyik kezében a színjátszó mesterség ősi szimbólumát, ez álarcot tartja. A ruskicai fehér márványba faragott szobor fekvő hasábalakú talapzaton áll. A talapzatban Fáy Szeréna egyik híres alakításának, Az ember tragédiája Évájának emlékezetes sorai: „Mit állsz tátongó mélység lábainál. Ne hidd, hogy éred engem elriaszt, A por hull csak belé, e föld szülöttje, én glóriával átlépem azt. A talapzat lábánál kőlap bontja a sirt.” A sírlap felirata: FÁY SZERÉNA, A NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA 1865—1934. A szép síremléknek Margó Ede, a kitűnő szobrászművész az alkotója. Csütörtökön délután bensőséges ünnepségek keretében leplezték le Fáy Szerénasíremlékét a Kerepesi úti temetőben. A kegyeletes aktuson tömegesen jelentek meg a budapesti művészvilág kitűnőségei. Ott voltak Gőth Sándor, Berky Lili, Dajbukát Ilona, Lehotay Árpád, Gál Gyula, Bartos Gyula és még igen sokan mások. ^[2]

---