A Székelyföld modernkori művészeti megnyílvánulásai között lényeges helyet elfoglaló gyergyószárhegyi alkotótáborok tizedik rendezvényén, 1983 augusztusában készült az itt bemutatott kőplasztika, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász alkotása. A mondhatni szabad témaválasztást biztosító művésztáborban - noha a témáknak meg kellett felejenek némi 'balos nemzetköziségnek', számos erdélyi magyar művész a székelyföldi legendákat, a nép, jogaiért küzdő megnyilvánulásait, a balladai vagy mesékbe ékelt történéseket ragadta meg, főleg az egyre beszükítő romániai nacionál-kommunista rendszerben vállt egyfajta mentőövvé ez a feladat. Hunyadi László szobrászművész az ő többnyire realisztikus láttatásával, szintén ezt a balladai világot hívta elő több 1970-es, 1980-as években készült szobrán. Az alkotótáborok viszonylagos nyugalma kiváló lehetőséget biztosított ezen témák kibontására. 1983-ban Benedek Elek személyét és mesevilágát, majd egy évvel később a Gyilkos tó legendáját faragta kőbe. Az itt bemutatott Benedek Elek művén, körszobrán domborműveket látunk. Az egyik, végülis a fő - oldalon hangsúlyosan kiemelkedik a nemzetet átfogó mesemondó író karakteres, gondolkodó arca, majd tovább a sziklatömb felületén az Elek apó által felelevenített, örök értékké tett regék, históriák hősi figurái jelennek meg. Így láthatunk egy égre tekintő mesebeli lovast, egy furulyázó pásztorgyereket, egy ülő - talán mesélő női figurát. Ez a székely gyökerekbe kapaszkodó figuratív kompozíció a szárhegyi központi park pusztamensekre elemt szoborműveinek egy releváns darabja.

---