Átutazóban Alap településen érdekes, három elemes faragott fa szoborcsoport késztetett megállásra a művelődési ház előtt. Egy táncoló párt, egy hegedűn játszó embert és egy üveges táncot táncoló női táncost láttam. Az árnyékban, félkörben elhelyezett szobrokat szinte lehetetlen körüljárni, az ív hátsó felében sűrűn felnőtt borostyán és egyéb talajtakarók miatt. A szobrok gondozottak, ám a talapzataik néhol megromlott állapotúak. A helyszínen senki nem tudott többet róluk, mint amit az eléjük helyezett kis fatáblán olvasható, és hogy már régen ott állnak. Hazaérve információk után kutattam, és megtaláltam, hogy három különböző évben avatott szobrot találtam, s készítőjük neve is kiderült.

Először az egykori alapi táncospár, Ulicza Jánosné Rozália és Fekti József táncospár szobra készült el, 2014-ben. Avatása is különleges alkalommal történt: A Mezőföld Népi Együttes hagyományos néptánc-találkozóján, mely látványos felvonulással nyitott pünkösdvasárnap (ez évben június 8.) a főutcán, felavatták Ulicza Jánosné Rozália és Fekti József táncospár szobrát, Váraljai Péter fafaragó alkotását, melyhez Simon Imre készített feliratot. ^[1]

A megörökített jelenetről, a táncosokról érdekes információkat olvashatunk. A forrás előfizetéses elérhetősége miatt, idézem:
„Alap népzenei, néptáncos hagyományait a múlt század hetvenes éveiben működő Pávakor őrizte, éltette. Méhes Lajosné Julika polgármesterrel és Köőné Lendvai Marikával, a Mezőföld Népi Együttes vezetőjével a községházán beszélgetünk. A csoportban akkor még ott táncolt Fekti József és Ulicza Jánosné született Bernáth Rozália - mindketten a népművészet mestere cím birtokosai. Rozália és József eltávoztak már e földi létből, de táncaik (alapi táncok - ugrós és kanásztánc) és dalaik felkerültek az UNESCO által is ratifikált szellemi kulturális örökség listájára, s immár a helyi és a Fejér megyei értéktár részei is. Ezt a nemes örökséget büszkén ápolja és gondozza a falu közössége.
Fekti József (1903-1979) családjának valamennyi tagja aratócseléd volt – elevenítjük passzusait. Kanászbojtárként tanult meg táncolni akkori számadójától, Boros Józseftől. Az ő lábán éledt újjá a már csaknem feledésbe merült alapi kanásztánc, amelyet a táncos két, keresztbe fektetett bot felett, kezében a harmadikat forgatva járt
Ulicza Jánosné Bernáth Rozália (1906-1992) alacsony, törékeny alkatú, szelíd természetű személyiség volt. Nyolc testvérével együtt korán megismerte a munkát, a napi kenyérért való küzdelmet. Családjában szülei és testvérei is nagyon szerették a zenét és a táncot. Férje is jó táncos és énekes volt, 1957-ben náluk járt először néprajzkutató, Pesovár Ferenc. Fekti József 1966-tól lett a táncospárja, bármerre is jártak az országban, mindenhol megcsodálták táncaikat, az alapi ugrást, a csárdást.” ^[2]

Az alkotó Váraljai Péter sárbogárdi evangélikus fafaragó életéről, munkásságáról a kapcsolt forrásban lehet olvasni.

---