Az emléktáblát a 12. isonzói csata emlékére állították, melyet „caporettói csoda” néven is emleget a történelem, a hadtörténet.
Már két és fél éve tartottak a harcok ezen a tájon.
A hadvezetés gyors, váratlan és megelőző támadást fontolt ki az Isonzó menti települések, Flitsch, (ma Bovec, vagy olasz nevén, ahogy az emléktáblán is áll Plezzo) Caporetto, (Kobarid) Tolmeini (Tolmin)-vonalon.
A caporettói-csoda elnevezés az olaszoktól származik, akik ily módon akarták elterelni a figyelmet a kudarcról és a hatalmas veszteségekről.
A 12. isonzói csata október 24-én kezdődött és december elejéig tartott.
„1917. október 24-én hajnali 2 órakor a Plezzo völgyében elhelyezett osztrák-magyar és német tüzérség heves tüzet nyitott a IV. Hadtest olasz állásai ellen.”^[1]
„Az osztrák-magyar és német hadosztály 70 ezer, az olaszok 40 ezer főt veszítettek.”^[2]
Csontváry Kosztka Tivadar szavai ma is megszívlelendőek:
„Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?”^[3]

---