IV. Béla király lánya, Margit, fiatalon, huszonnyolc évesen halt meg.
1943-ban avatta szentté XII. Piusz pápa.^[1]
Szent Margit szerzetesi (domonkos) habitusban, koronával, karján rózsafüzérrel ábrázolt.
A tatárok betörése után (1241) IV. Béla király és felesége Laszkarisz Mária bizánci hercegnő születendő gyermeküket (Margitot) felajánlották az Istennek Magyarország megmentéséért, ezért látjuk a koronát a kezében tartva.
3 éves korától a veszprémi-, majd a Nyulak szigetén (mai Margitsziget) élt, ahol 1261-ben örök fogadalmat tett. Itt is halt meg a szentség hírében 1270. január 18-án.
„A szent királylány életének alapszabálya egészen egyszerűen hangzik, de a négy egyszerű tétel az evangélium egész tökéletességét magában foglalja: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”^[2]
„Huszonnyolc éves korában halt meg, szeretettől és vezekléstől elemésztve. Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.”

---