A szolnoki a Szapáry utca 6. szám alatt álló épület tűzfalán, a szomszédos parkoló felől, mintegy százötven négyzetméteres tűzfalfestmény született. Alkotója Kecső Endre a Szolnoki Művésztelep művésze. Az alkotó így nyilatkozott: „Szeretném, ha időtálló lenne a falfestmény. Ám nem konkrét történelmet vagy jelent ábrázol, nem is keresi a jövőt, mint inkább allegorikusan ábrázolja az ideavilágot. Reményeim szerint a Szolnok hajnala című alkotás is illeszkedik a művészeti stílusjegyeimhez, a mitológián és szimbólumokon alapuló festészetemhez – hangsúlyozta Kecső Endre, a Szolnoki Művésztelep festőművésze.” ^[1]

A szolnoki televízió honlapján, „Szolnok születése” címmel számolt be a tűzfalfestményről: „Újabb közterületi alkotással gazdagodik Szolnok. A festmény ezúttal nem egy műteremben, illetve kiállítótérben kap helyet, hanem az utcán. A Szapáry Klub ötletét Kecső Endre a Szolnoki Művésztelep festőművész álmodta meg és viszi fel a Szapáry úton található Karakter Kft. tűzfalára. A murális művészeti alkotás középpontjában a város születése áll.” ^[2]

A tűzfalfestményt 2024. június 21-én avatták. ^[3]

A tűzfalfestményen ábrázolt jelenetekről, motívumokról értelmező leírás olvasható az érintett épület járda felőli sarkán található réztáblán (magyar és angol nyelven):
„A mű egy olyan allegórikus ábrázolás, amely illeszkedik a művész eddigi, főleg mitológiákon és szimbólikumokon alapuló festészetéhez. A kép direkt és eleven, gazdag képi világa a hagyományok és konvenciók talajáról indulva felveheti a versenyt a mediálisan szállított szenzációkkal, ugyanakkor nagy belső intenzitással bír. A figurák egymásba csavarodása által kialakított kompozíció egy olyan jelenetet ábrázol, amely egy nem történelmi korhoz köthető Szolnok születését jeleníti meg. A középen elhelyezkedő alak maga a várost szimbolizáló figura, mely ihletettségét a teremtésére egy istennőtől vízformájában kapja. A tenyerében ketté-folyó vízzel (amely a város két folyóját a Tiszát és a Zagyvát hivatott megjeleníteni) pedig létrehozza a várost, vagyis, pontosabban annak szellemiségét, mindenkori jelenét. A jelenetet figyelik istenek, múzsák és hősök, akik jelenlétükkel igyekeznek a mítoszok világába emelni a festményt. Ezt az időtlen aranykort támogatják a görög-római ábrázolások jól ismert oszlopai, melyek nemcsak egy kultúra szimbólumai, hanem örök érvényű jelek. Színét tekintve antik korokban ismert jelentőséggel bíró vöröseket, okkereket jeleníti meg, amely a város arculatában már korábban megjelent, az alkotó itt a Tisza szálló közismert homlokzati Sgrafittó képeit vette alapul. A művész célja: „Olyan festményeket szeretne csinálni, melyek mérhetőek a múlt nagy teljesítményeihez és megállják a helyüket a mai, huszonegyedik században is.””

---