„A Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária Rendje Palesztinában, a Kármel hegyén született. Különös kincse, hogy gyökerei a keleti egyház remetéinek szemlélődő életére nyúlnak vissza. Az első kármeliták keresztes lovagok és zarándokok voltak, akik a keresztes hadjáratok során telepedtek le az istenkeresésnek ezen a kiváltságos helyén.”^[1]
A karmeliták jelmondatuknak Illés próféta szavait választották:
„Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum.”
(„Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért!” – 1Kir 19,10)
Címerük a rendház bejárata fölött látható.

„A rend Szűz Mária különleges védelme alatt áll, ezért a Mária-kultusz a renden belül nagyon erős. A XVI. században mélyreható változás történt a rend karizmatikus irányultságában, amely szigorúbb aszkétizmusra és nagyobb odaadásra kötelezte a rendet. A mélyreható változások Ávilai Szent Teréz és Keresztes Szent János nevéhez kötődik, amikor megalapították a Sarutlan Kármelita Rendet. Ők is, mint a jóval korábban tevékenykedő Assisi Szent Ferenc és kolduló, aszkéta szerzetesei, puritán módon éltek és szolgálták az Urat.
Magyarországon Nagy Lajos királyunk telepítette le a rendet. 1950-ben Rákosi ateista rendszere betiltotta a rend működését. Végül 1989-ben a kármelita rend újból megkezdhette miséző, iskolai, valamint szerzetes-jelöltek képzési tevékenységét.”^[2]
A Szent Teréz-templom 1927 és 1930 között épült.^[2]

---