Számtalanszor elmentem már Hévíz talán legszebb, legegyedibb, helyi védettség alatt álló épülete előtt, ezt a domborművet is láttam már, azonban most, hogy szerettem volna „megérinteni”, meglepetésemre kiderült, hogy nincs mit: Reményi József ezen alkotásáról nem készült még műlap.

Az Országos Tisztviselői Nyugdíjalap 1928-ban megvásárolta az ideális fekvésű Grand Hotel Hévíz gyógyszállodát a hévízi fürdőkbe utalt állami tisztviselők és nyugdíjasok üdültetése céljából. Mivel ez a „Tisztviselők Háza” elnevezésű épület (ma: Hotel Helios B épülete) már az első évben teljes kihasználtsággal működött, azonnal egy második épület felhúzását is elhatározták az utca akkor még Alsópáhokhoz tartozó túloldalán. A Schedel Antal által tervezett új impozáns tornyos épületet 1930-ban adták át „Tisztviselők Háza II.” néven.^[1]

Ez utóbbi épület főbejárata fölé készült Reményi József négyalakos vörösréz domborműve. A három álló és egy ülő alak alkotta kompozíciót a művész egy árkádos, boltíves csarnokban helyezte el. A dombormű jobb alsó sarkában olvasható az alkotó vezetékneve és az évszám: REMÉNYI 1930. A kb. 120x80 cm-es alkotást mészkő keret fogja körbe. Megrendelésének, elkészítésének körülményeiről ez ideig nem sikerült bővebb információt beszerezni.

A dombormű készítésekor 43 éves Reményi József (1887–1977) elsősorban érmeiről ismert; Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede mellett a magyar éremművészet egyik megteremtője, az érmet a művészet rangjára emelő alkotó. 1902-től az Iparművészeti Iskolán Mátrai Lajos György tanítványa volt a díszítő szobrász szakon. 1905 és 1907 között Telcs Edétől tanult érmészetet, majd 1909–10-ben állami ösztöndíjjal Münchenben, Georg Roemer mellett dolgozott. Tőle tanulta meg a negatívba vésett érmek technikáját. 1903-ban mintázta első érmét, 1912-ben jelentős sikereket aratott a kisplasztikai kiállításon bemutatott műveivel. Az első világháborúban súlyosan megsebesült. 1919-ben kinevezték az Iparművészeti Iskola tanárává. A Tanácsköztársaság bukása után visszavonultan élt, majd 1927-ben visszatért a tanári pályára. 1943–48-ig az Állami Pénzverde művészeti vezetője volt. Művészetét hazai és nemzetközi téren is elismerték, számos kiállítása volt. Stílusára leginkább a modern klasszicizmus és szecesszió jellemző. A negatívba vésett korai munkáit a mintázás követte, sőt a két technikát együtt is alkalmazta. Közel 900 érmet alkotott és számos forintérme tervezője – az ő alkotása a „békegalambos” 10 filléres és a „búzakalászos” 20 filléres. Készített kisplasztikákat, portrékat is. ^[2][3]

A két emelet magas manzárdos, teraszos épület a közelmúltban hosszú időn át a Hotel Helios Claudia nevet viselte, jelenlegi tulajdonosa nem ismert. Sajnos évek óta zárva, felújításra vár. Állaga – így a dombormű állapota is – fokozatosan romlik.

A domborműnek létezik egy herendi biszkvit porcelán plakett változata, az alján „Tisztviselők Háza Hévízfürdő” felirattal (162,8 g, 88x122 mm). Több aukciósház kínálatában szerepel. A készítés dátumaként többnyire 1920-at tüntetnek fel, ám ez valószínűleg (egymástól átvett) elírás, hiszen a „Tisztviselők Háza”, mint intézmény 1928 előtt nem létezett Hévízen.^[4]

Érdekességként megemlítendő, hogy Reményi domborművét minden bizonnyal megtekintette maga a dalai láma is, aki 1992-ben a zalaszántói sztúpa felszentelésekor ebben az épületben szállt meg.^[5]

---