Árpád-házi Szent Margit Budapest védőszentje, a Domonkos Rend védőszentje és a magyar lányok védőszentje.
IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leányaként született 1242. január 27.-én Klisszában, 1270. január 18.-án hunyt el a mai Margit-szigeten.
Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga és Árpád-házi Boldog Erzsébet nagynénje.
1241-ben IV. Béla és családja Dalmáciába menekült a Magyarországot érintő mongol pusztítás elől. Engesztelő áldozatként a királyi pár fogadalmat tett, hogy születendő gyermeküket az ország megmeneküléséért Istennek ajánlják.
Szent Margit szülei fogadalma révén került a Domonkos nővérek közé. Felnőtt fejjel maga is felvállalta szülei akaratát, teljes szívvel Istennek ajánlotta önmagát. Imádságával, a békéért való munkálkodásával szolgálta családját és nemzetét.

A szobor keletkezésének története:
A magyar kormány Árpád-házi Szent Margit emlékére rendelte a szobrot, melynek felállítását ajándékként a horvátországi Klissza várában szerette volna megvalósítani, ahol Szent Margit született. Klissza vezetősége ezt jó ötletnek tartotta. Megtörtént az egyeztetés a közös, művésszel való helyszíni bejárás, anyag kiválasztása, elfogadása, a terv elkészítése és annak elfogadása.
A szobor elkészülésének idejére azonban a horvát-magyar politikai kapcsolatok megromlottak, ezért a horvát "nagypolitika" már nem kívánta felállítani a magyar szentnek, a magyar királyi család tagjának a szobrát.
Ezután - némi helykeresést követően - a főváros XI. kerületi Szent Margit Gimnázium ad otthont a szobornak.