Negyven éven át, egészen haláláig lakott Marsall László költő abban a házban, aminek Kékgolyó utca felé eső oldalán emléktáblát avattak ezév szeptember 10-én. Az emléktábla megvalósulása civil összefogás eredménye.
Elmer István irodalmár társa emléktáblájáról mondta: R. Törley Mária munkája "dícsérő dombormű", mivel "valósághűen ragadja meg a költőnek azt az arcát, tekintetét, portréját, amely jellemezte őt."
A József Attila- és Európa-érem díjas író költő barátjáról azt mondta, akár különcnek is lehetne nevezni, "de a köznapi emberekhez képest persze minden igazi költő különc, azonban a költők társaságában olyanok számítanak különcnek, mint Marsall vagy Weöres Sándor."
A megemlékezés hőse költői munkásságát 1957-ben kezdte és éppen Weöres Sándort tartotta mesterének. Később Pilinszky volt rá jelentős hatással. "Erősen hatott rá a modern francia költészet, ezenkívül a szürrealizmus, az abszurd, a groteszk és a beatirodalom." Ennek kapcsán Elmer azt mondta, semmiképpen nem lehet beskatulyázni, ezzel még próbálkozni sem érdemes.
Nem éppen egyenes út vezetett irodalmi pályájához. Érettségi után kőművesként indított, majd matematika–fizika szakra nyert felvételt az egyetemre. Olvasom: "Matematikában jártas költőként tisztában volt azzal, hogy a szavak „mindig csak lihegve követik a valóságot”, és ez a felismerés késztette a nyelv megtöretésére, különleges verseinek megírására." ^[1]
Arcát sálként ölelik verseinek kiemelt sorai. Vagyis nem egy idézettel jeleníti meg a művésznő a sokrétű munkásságáról ismert költőt, hanem – kiragadott, de tudatosan választott – verssorokkal.
"Te, se kérdező, se felelő, se néma, ki vagy?" (Rimbaud ha kérdezné Rimbaud-t);
"röpülni, röpüni, röpülni" (Az állatöv artistája);
"Magyarnak lenni" (téma és egyben verscím) ^[2]

---