Vajda János ugyan nem Válon született, de egy éves korában költöztek a szülei Válra, és életének jó pár évében itt élt a faluban.
A magyar irodalomtörténet egyik legszebb szerelmes versének (Húsz év múlva) költője Válon töltötte gyermekkorát, a váli erdész fiaként. Ő is a márciusi ifjak közé tartozott, és mint a forradalom és szabadságharcban aktívan részt vevő embernek, ezért felelnie kellett. További részelek a linken, az életrajzban.
A szobrot a falu főutcáján helyezték el, ami manapság az ő nevét is viseli. Az életnagyságnál nagyobb mellszobor egy kb. három méter magas talapzaton látható.
A faluban van még egy Vajda János szobor, az 1997-ben, halálának 100. évfordulóján megnyitott Vajda Emlékházban, de az ma múzeumként működik, és belépőt szednek.
Egy igen jelképes összegért lehet megnézni László Péter vörös márványból készült Vajda mellszobrát.

Ady Endre: Vajda János szobra

Egy hír érkezik, mely nagyon a szívünkhöz szól néhányunknak, kik annyiszor és annyiszor borongtunk már azon, hogy ez a hír késik, egyre késik még… Hogy szobrot fog kapni Vajda János, ez a néhai magános férfi, ez a mélységet és magasságot magános sasként beszárnyaló nagy magyar poéta, ez a Montblanc-ember, ez a nagytárstalan, kinek életéből legpanaszosabban sötétül ki a magyar tragikum. Nagy volt s egyedüljáró. Kevesen látták meg az értékét s még most, jóval halála után, sírjára is késik a babér. Kell a verebeknek. Nekünk még nagyon nagyok a sasok… Szülőhelye, Vaál község, indul először Canossába, hogy kiengesztelje azt, akinek alig nyújtottunk valamit életében. Szobrot akarnak állítani Vaálban Vajda Jánosnak. Azt mondja a hír, hogy az emlékbizottság is megalakult s Szűcs János főszolgabíró, elnök vezetésével e héten a fővárosban járt s Holló Barnabás szobrászt bízta meg az emlékmű kivitelével. A művész a szobor mintáját már elkészítette, melyet a bizottság igen sikeresnek ítélt. Az emléket bronzba öntik s még ez év őszén felállítják a község főterén… És ha örülünk is a hírnek, mégis megrettenünk. Tehát egy kicsiny szobor egy kicsiny község főterén s ezzel esetleg el volna intézve Vajda János. Besoroztatnék Vaál község nagyjává, aki a magyar szellemi élet legnagyobbja… Ne, ne!... Ezt ő nem érdemli. Bajos ebben az országban újat és jót indítványozni. De megpróbáljuk s ideiktatjuk röviden sokszor, bizalmasan megbeszélt ideának. A társtalan Montblanc-embernek, ha már a magyar társadalom és irodalom nem hajlandó őt nagyjai közé fogadni, csak a vaáli erdőben állhat a szobra. A vaáli erdőben, amelyet olyan csodálatosan megénekelt s ahová ő úgy vágyott „pihenni, csak pihenni”.
Első eset volna végre, hogy szépen, megértően, megilletődötten emeljünk szobrot s oda, ahova ez a szobor szinte beszélve kínálkozik. De szép volna, ha a vaáli szoborbizottság belátná ezt.
Forrás: Budapesti Napló 1905. május 6.
Megjelent: Az élet szobra – Ady Endre képzőművészeti írásai (Művészet és elmélet című sorozat, 1977)