A kubikosok egyszerű kézi szerszámokkal, talicskával, lapáttal, ásóval földet mozgattak, A folyószabályozásoknál, árvíz elleni védekezésnél, vasútépítésénél dolgoztak csapatokban. A munkások a kitermelt, föld mennyisége után kaptak fizetést. A kubikosság fénykora a 19. század második felétől a második világháborúig volt jellemző Magyarországon, míg a munkagépek átvették a nehéz fáradságos munkát. A vándormunkások jelentős része az Alföld déli feléről (Viharsarok) származott. ^[1]

A mini szobor egy rózsaszínű magas ferde tetejű talapzaton áll, melynek oldalán Mezőtúr vésett címere látható. Pajzs alakú keretben felül liliom, alatta rozettás ábrázolás látható. A kubikos kalapban, erőlködve meggörnyedve tolja a telepakolt talicskát, kis dombon haladva. Alkotói szignót nem találtam rajta, de a polgármester helyettes asszony, Patkós Éva közlése alapján Györfi Sándor szobrászművész készítette az alkotást.^[2]

"Korhű ruhákban vonultak, felvonták a zászlót, szobrot avattak, összeöntötték a búzát és főzőversenybe fogtak szombaton az immáron XXVI. Aratónapon és Kárpát-medencei Nemzetiségi Napokon...
A köszöntők után a rendezvény díszvendégei, Mezőtúr Város képviselői avattak szobrot az emlékparkban. Ez immár a 14. ilyen emlékmű, amit a rendezvény keretén belül állít egy település Ezüstszőlőn. A legújabb dombormű egy kubikost ábrázol, hiszen Mezőtúr életében meghatározó szerepet töltöttek be a kétkezi munkások. Az új szoborról Mezőtúr alpolgármestere, Patkós Éva mutatta be, majd adta át." ^[3]

---