Tűkön ültem, mikor mehetek már. Annyi az akadály...!
Aztán rájöttem, nem tudom egyértelműen, hol is a "kis sziget". Segítség az alkotótól: gyakorlatilag agárdi alkotásait kell követni a környéken, a Nyári lúd családtól a Chernel szoborig, majd a további mellszobrok mentén a hídig. Nem nagyon lehet eltévedni!
Aztán esett (meg ami még), a kiruccanás húzódott.

A hír: "Bűbájos kis szobrot avattak szombaton Gárdonyban. Az agárdi kis sziget bejáratánál várja a látogatókat a bronzba álmodott, vidra alakot ábrázoló alkotás." ^[1]
A vasárnapi, avatást követő napon megjelent cikk megidézi az alkotó korábbi nyilatkozatát, hogyan is képzeli el a kis vidrát: „Az én gondolataimban először egy ágaskodó, álló, azaz szemlélődő, vadászó vidra alakja jelent meg, így ebben a helyzetben fogom ábrázolni. A koncepció az továbbá, hogy a vidra – ellentétben a korábbiakkal, nem párban vagy családostól – hanem egyedül legyen ábrázolva, ugyanis ez az állat általában magányosan vadászik”. ^[1]
Ez a terv valósult meg, az ágaskodó, egyedül szemlélődő vidra bronz szobra kapott helyet a szigetre vezető híd egyik oldalán.

Az avató ünnepséget és az azon résztvevőket csúnya eső áztatta. Ezzel szemben én gyönyörű, őszi napfényben készítettem képeimet, sőt, lábam lógázva eltöltöttem a tó parján az idei évben nekem dukáló 15 percet, arcomat süttetve :)

Az édesvizek mellett fellelhető vidra nem elsősorban nálunk él, de mégis Magyarországon is megtalálható – méghozzá európai viszonylatban szép számmal. Nálunk fokozottan védett.
Veszélyben lévő faj, mivel a vízes élőhelyek pusztulnak, a halastavak száma csökken. A vízpartokat gyakran lebetonozzák, a parti növényeket írtják. Gyakran épülnek autóutak vízközelben veszélyeztetve élőhelyüket és életüket. A szennyezőanyagok kisebb, de valós részben, áttételesen jelentenek veszélyt számukra.
Alapítvány a vidrákért címen 1995-ben mozgalom indult a faj megmentésére, azóta a populáció megfigyelése folyamatos. ^[2]

---