Meghívó érkezett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem aulájában tartandó szoboravatásra. Kicsit meglepett, mert ennek a szobornak első avatásán ott voltam (ld. kapcsolt műlap). De most helyszínt váltott és úgy látszik, előnyére válik, hiszen belépve, szemben éppen a Pietà-t látjuk.
Elmondhatom, ismerem az alkotást. Sok mindent hallottam, olvastam is róla, nem beszélve az általam írtakról. Ezzel együtt volt, ami újdonságként hatott az elhangzott beszédben. Az alkotó unokája ismertette a szobor történetét, ugyanakkor a szobrász életútját is.

"Róma, Termini vasútállomás. Fiatal művészházaspár indul indul Budapestre két pici gyermekkel, és egy különleges poggyásszal. A művészetek városában született szobrokkal térnek haza Budapestre. Ekkor 1943-at írunk. A szobrok egyike az itt látható Pietà eredeti gipsz változata, a nagyobbik gyerek pedig az itt látható édesanyám. A ma átadandó szobornak ez egy fontos állomása volt."

A szobor a római Collegicum Hungaricum alatt készült 1941-ben. "...megformálása hasonlít a michelangeloi ábrázoláshoz, mégis egyéni. Mária alakja finom, az őt formáló vonalak egyszerűek. „A fájdalmas anya" halott fiát az ölében tartja, arcán a szeretet, testtartásában az elfogadás látszik. A halott Jézus teste térdelő tartásban, ívben meghajolva hanyatlik hátra anyja térdére. Feje erőtlenül csuklik hátra, bal karja élettelenül lóg, míg jobb karját Mária tartja, kezét fogja ."
Az allegórikus alkotás az Art Deco stílusjegyeit viseli. Jellemzői a szimmetria, letisztultság és a precíz kidolgozás. Geometrikus formákkal építkezik (ez az Art Deco sajátja), így a szobor egésze egy háromszög formába illeszthető.
A család nagy gondossággal, összefogással ápolja Ugray György hagyatékát. Több alkotás kerülhetett ennek köszönhetően köztérre, amik szerepelnek is a Köztérképen.
Ez az alkotás most révbe ért.

---