Nagy Imre (Sárrétudvari, 1896. október 23. – Sárrétudvari, 1942. december 6.) fiatalon elhunyt magyar népi író, költő. Bihar megyei Sárrétudvarin élte a mezőgazdasági munkás nehéz életét. Félkarjára béna, gyenge testalkatú ember volt, így még többet kellett szenvednie, hogy nagy családját eltarthassa. A munka szüneteiben művelődött és írta verseit. Rengeteg nehézséggel küzdött meg, hogy foglalkozhasson a költészettel. ^[1] Alkotásinak jegyzéke olvasható a forrásban.

Napsütötte őszi időben, Vésztő-Mágoron a Népi írók szoborparkjában avatták fel, Nagy Imre költő bronz portréját, (mely egy másolat), az eredeti mellszobor Sárrétudvari általános iskolája előtt áll, 1997-ben avatták fel. Mivel az eredeti szobor öntőformája hibátlanul fennmaradt, újraöntötték a Győrfi család öntödéjében Püspökladányban. Így került az őt megillető helyre a Népi írók panteonjába, március óta várva az avatást. A közelmúltban elhunyt prof. dr. Asztalos Miklós orvos adományából valósult meg az alkotás.
Az egyszerű szürke gránittal borított talapzaton, életnagyságú bronz mellszobor. Keskeny, sovány meggyötört arcú fiatalember portréja. Vállig ábrázolta Cséri Lajos szobrászművész, szignója és a készítés éve, az alkotás bal vállán olvasható.

Nagy László az emlékhely igazgatója bevezetője után, Vésztő polgármesterasszonya Karakas Anikó mondott ünnepi beszédet. Őt követve dr. Medvigy Endre, József Attila-díjas irodalomkutató, és Galánfi András Kossuth-díjas népművész emlékezett meg a költőről. Citera zene és szép népdalok kísérték az avatást, majd a fent említett személyek lehúzták a leplet az új mellszoborról, mely az adományozó kérése szerint Sinka István szobra mellett áll.

"Öntőműhelyünk legújabb terméke. Cséri Lajos néhai szobrászművész 1996-ban készítette el Nagy Imre költőről készült szobrát, melyet Sárrétudvariban, a Jókai Mór Általános és Alapfokú Művészeti Iskola előtt helyeztek el. Az általunk öntött példány Vésztő-Mágoron a népi írók szoborparkjába kerül." ^[2]

Nagy Imre: Lehet, hogy már el is feledtek... (részlet)

"Lehet, hogy már el is feledtek,
Vagy azt hiszik, hogy megnémultam.
Hogy lelkemben nem terem már dal,
S hogy lerogytam törten, bénultan." ^[3]

---